A Mágus
A mágus mágiát alkalmaz, azaz olyan titkos tudomány birtokában van, amellyel befolyásolni tudja akár a természeti jelenségeket, akár a földi történéseket.
Már a legkezdetlegesebb emberi közösségek életében is fontos szerepet töltött be a mágia és annak tudója, gyakorló mestere. Ahogy a civilizáció, úgy a különböző vallások sem tudták megszüntetni. Sok, a nyugati civilizáció számára "primitívebb" népcsoportoknál ma is élő hagyomány: a felsőbb hatalmakhoz, istenekhez fordulnak segítségért, vagy a helyes döntés meghozásakor iránymutatást kérnek.
Az ókori Egyiptomban úgy fogalmazták meg, hogy "mikor a Napisten megalkotta a varázslatot fegyverül, ezt azért tette, hogy az emberek távol tarthassák az események karját, vagyis csapásait, tehát a mágia nem az istenség ellen irányuló tevékenység, hanem az istenektől származó tudás, amelynek segítségével az ember szembeszállhat a sorscsapásokkal, s biztosítani véli a társadalomban működő erők egyensúlyát" (Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban /Bp., 1969/).
A mágusok tudásukat igyekeztek maguk között tartani, így alakultak ki a varázsló rendek, amelyek általában azonosak voltak a törzsi-nemzetségi hagyományok őrzőivel, a vallási tanítókkal. Az ókori államokban nem csak a papi feladatokat látták el, hanem a tudományok fejlesztése, tanítása is az ő feladatuk volt.
A mágia ógörög eredetű szó, jelentése szerint "varázslás", ami az óperzsa "mager" alakból vezethető le. A mágus az óperzsa "magus", azaz "tiszteletreméltó" szóból alakult ki, ami a gyógyító, álomfejtő, tanító emberek elnevezése volt. A hellenizmus korától már a varázslókat és asztrológusokat nevezték mágusoknak.
A mágusok rituális gyakorlatának alapvetően két típusa van:
a közvetett - mikor a mágus csak közvetíti a kérést, kérdést, de a hatalom az istenség kezében van
a közvetlen - itt a hatalom a mágus kezében összpontosul, ő hajtja végre a varázslatot.
A mágia koronként és földrajzilag is különbözőképp alakult ki:
India: Tantra, Damara-tantra
Afrika: vodun
Japán: onmjó-rjó
Észak- és Közép-Amerikai: hoodoo, santería, vodou, vudu
Óceánia: makutu
Dél-Amerika: candomble, umbanda, macumba
Európa - spanyol: akelarre
Európa - olasz: benandanti, brujería
Európa - brit: chaos, wica
USA: New Age
Mágus szavunk eredete és ősjelentése A "mágus" (mag, magas, magától való, magától mozgató, magasztos) szó világszó, kisugárzása az egész világra kiterjed. Innen ered a 'magiszter', rövidebben a 'mester' világszó éppúgy, mint a gazdagságukat jelző 'mágnás', vagy a nagyságot jelentő "magna" latin szó. "Mag" szavunk nemcsak a terményt jelenti, héjastul, hanem ennek belsejét, csíráját, amely az egésznek lényegét, s mintegy lelkét teszi.
A magból magától magasra nőtt fa és a nála
összehasonlíthatatlanul kisebb mag közötti óriási különbség egyetlen,
láthatatlan tényező: a magban rejlő életerő, a mag-erő. Alapvető tény,
hogy a magban rejlő életerő messze meghaladja az élettelen anyag
képességeit. A magban ott rejlik a magasság, a magas ég. Mag szavunk
ős-szó, "nagy" szavunk párja, rokona a szanszkrit mah (jelentése: nagy).
A magyar nyelvben alapvetően a mássalhangzók a jelentéshordozók. Az "n" mássalhangzó ős-jelentése: nő (pl. nő, néni, ana=anya). Ha a "ma" ős-szó is a nőiségre, az anyaságra utal (mint a ma-ma szóban), és a "g" mássalhangzó ősjelentése "ég, egy, agy, ig(az), ig(e), eg(ész)", akkor a ma-g szó az anya-g szó más alakban. Ősjelentése tehát: Anya-Ég, Anya-Agy, Anya-Egész; s itt az Anya maga Természet Anya, a Világegyetem, amelynek lényege a mag-erő, a lélek, az életerő.
A mágus szó tövének
Anya-Agy értelmezése a magyar nép nevének értelmezéséhez is közelebb
visz bennünket. A "mag" szó "g" hangjának "gy" alakja az "egy", "agy"
jelentést adja ebben az összefüggésben. A magyar nép nevének "magy" töve
így "ma-agy", "Anya-agy", illetve "Anya-Egy", s ez a magyar nép eredeti
hivatására utal: a magyar nép az Egy, Természet Anya, a Világegyetem
agyközpontja, az emberiség ősnépe, az őstudás népe.
Mágus szavunk ősjelentése pedig: a Világegyetem anyagát átható egyetemes életerő kibontakoztatója, az élet felemelője.
(Forrás: Grandpierre Atilla: A Királyi mágusok ősnépe a magyar)
A mágus a félelmet örömre, a csalódottságot
beteljesedésre tudja változtatni. A mágus az időhöz kötöttet időtlenné
tudja alakítani.
A mágus minden elképzelhető határt átlépve a határtalanba tud vinni. A mágus a szellemi bölcsesség hordozója.
A mágus alkimista, hiszen a félelem, a tudatlanság, a gyűlölet és a szégyen értékes tulajdonságokká változnak általa. Ez a szeretet és a beteljesülés. A teljes szabadság állapotába kerülhet mindenki, aki elsajátítja a Tudást. A teljes változás lehetőségének és módjának a tárháza az maga az alkímia.
A mágus mindannyiunkban létezik. A mágus mindent lát és mindent tud. A
mágus útja nem az időben létezik. Mindenhol meglelhető és még sincs
sehol. Az út mindenkié és senkié.
A mágus útja a szellem útja. A szellem útja a saját magunk
bölcsességének megtalálása a saját megtapasztalásaink által. Megéljük a
mágus tanításait. Addig semmi nem válik Tudássá, amíg életre nem
keltjük. Ez azt jelenti, hogy egyszerre van bennünk jelen a lélek, az
ész, és a tapasztalás. Ekkor tárul fel a mágus útja, és minden készen
áll az alkímiára. A bennünk élő bölcsesség fellobban, mint egy szikra,
és soha többé el nem oltható!
Merlin a Nyugat leghíresebb mágusaként tanította az embereket a mágiára. A mágia maga az Élet. Az Élet művelése. Merlin feltárta előttünk azt a különleges helyet, melyet önmagukban kell megkeresni és elérni. Ez a hely a szívünkben található. Ez az a kristálybarlang, ahol biztonság uralkodik. Ahol a bölcsesség nem ismer félelmet, ahova a kívülről érkező nyugtalanság nem jut be. A kristálybarlangba kell tehát belépnünk, és ráfigyelni az ott lévő mágusra! Ha megtaláljuk magunkban a mágust, az út a tanítások által magától fog kibontakozni.
Forrás:HUN MAG ÁRJA - TURUL Nemzetség /