AZ EREDENDŐ ÉS A DUALÍTÁS

Eredendő szó jelentése: feltétel nélkül kijáró; már a kezdettől meglevő; alapvető.


A világunkban mindennek megvan a maga ellenpólusa, a másik oldala. Egy lábbal nem tudnánk járni, egy szemmel nem látnánk térben, és a belégzésnek is szüksége van kilégzésre. Ha valamelyik oldal túl nagy hangsúlyt kap, árnyék vetül a másik oldalra, ami problémákhoz vezet. Ahogy a belégzést a kilégzés, úgy az alvást az ébredés, az életet pedig a halál követi. Minden ajtó be- és kijárat is egyszerre - mindez csak nézőpont kérdése, még akkor is, ha gyakran csak az egyik oldalt vesszük észre vagy tartjuk fontosnak.

Az ősi tanítások szerint az ember teste halandó, de lelke, szelleme örök életű. Tehát a fizikai testünk a téridő tartozéka (amin keresztül megnyilvánul a megnyilvánulatlan) de a többi részünk nem. A többi részünk olyan tartomány része, melyre nem a földi (fizikai) törvényszerűségek érvényesek. A tudomány csak a testi tartomány jelenségeit, folyamatait ismeri el, a többiről mélyen hallgat. Az Univerzumnak létezik olyan szintje, ahol a polaritás mentes tér (közeg) is lehetséges. Ebben a polaritás mentes közegben nem létezik a pozitív és negatív pólus, nincs jó és rossz, férfi és nő, tehát EGY-ség van. Ez az Egység az eredendő, mely olyan magas rezgéstartományban van, ahol az integrált ( egységbe rendezett) energiaminőség még nem vált ketté. Vagyis a dualitáson túli tartományban. Ellentétben a földi világgal, ahol mindennek párja van, egy úgynevezett duálja, azaz ellentéte. Azonban fontos külön választani az ellentétest a duáltól.

A DUALITÁS DEFINICIÓJA: Minden ami duális az ellentétes, de nem minden ellentétes ami duális. Akkor beszélünk DUALITÁSRÓL ha az ellentétek úgy viszonyulnak egymáshoz, hogy amikor az egyik valamennyivel több lesz, akkor a másik annyival lesz kevesebb. Tehát a végeredmény mindig 100%. Azaz, olyan ellentét párokról beszélünk, aminek az összege mindig ugyan annyi, csak az arányuk változik. Például a nap 24 órából áll, de mégis a sötétség és a fény aránya változik.

Ellentétes: hím - nőstény, fönt - lent, kint - bent, jó - rossz, fekete - fehér, fény- árnyék, tanító - tanuló, szegény- gazdag....

Duális: aktív - passzív, kiáradó - befogadó, világosság - sötétség, nappal -éjszaka...

A Földön ma is uralkodó világkép az alá-fölé rendelt hierarchia. A vagy-vagy világa, a vagy Te vagy Én világa. A vagy a Férfi vagy a Nő, vagy hideg vagy meleg, vagy kicsi vagy nagy, és csak az számít aki az élen van, az állandó szemben állás ami állandó harcot szül. A tudatunk mindent ellentét párokban értelmez. Éppen ezért bennünk, a tudatunkban is mindig harc van mert ellentét párokként vannak jelen. Ezt úgy hívhatjuk, hogy polaritás, és ebben bizony csak az számít, hogy ki van az élen, hogy ki van fönt, mert ő osztja a lapokat, és ő mindent elkövet, hogy meg akadályozzon bárki mást, hogy az ő helyére lépjen. Akik pedig alul vannak mind arra törekednek, hogy föl kerüljenek a magasabb pozícióba. Így van ez a sportba, a politikában, az üzleti életben a férfi és nő kapcsolatában is. Ehhez képest a mellérendelő világkép nem vagy-vagyban, hanem is-isben szemléli. Az összefogás, a közös teremtés, a Női minőség az őt megillető helyen van, mindenki egyenlő és szabad, mindenki a maga értékével és tudásával járul hozzá a haladáshoz. A férfiség (hímség) és nőiség (nősténység) együtt hatása. Ezt nevezzük dualitásnak. A férfi és a nő együtt hozzák létre azt a minőséget ami a teremtésből születhet. Nyelvünk, meséink őrzik ezt az eszmerendszert. A dualitásban jelenik meg az ikerörvénylés (duálpárok) ami a Buddhistáknál a titkosított tanokban szerepel. A duálpárok egymásra találásához olyan tudat minőségű kapcsolat kell, amiben a duálérzés képes szárnyra kapni, és ez vezet majd az egység felé.......

Lélekmozaik
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!