A Sámán

Az archaikus időkben, melynek emlékét a mitológiai világkép és a néphit őrzi, az égi erők tudatták a társadalom/közösség tagjaival, ha sámán érkezett közéjük. A sámánok születésükkor valamilyen égi jelet kaptak, ami lehetett fizikai vagy energetikai. A legtöbbször a fölös csont vagy fog volt a jellemző. Ha felnőttkorban fedte fel az ég az illetővel kapcsolatos szándékait, akkor általában olyan elhívást kapott, illetve olyan betegséget kellett elszenvednie, amelybe akár bele is halhatott, majd pedig visszatérhetett, vagy pedig halálközeli élményeket élhetett át betegségének súlyossága okán, aminek következtében tudata kilépett a testéből és a szellemvilág tanítóitól kapott ismereteket, erőket, beavatásokat és felhatalmazásokat.

Visszatérve sok-sok éven át különféle megváltozott tudatállapotokban, jobbára a közösségtől elvonultan, remeteként, a fokozatosság elvét figyelembe véve folytatták a sámánjelölt beavatását a szellemi entitások.

A sámánok extázis-technikái közül a külső szemlélő számára a legjellemzőbbek: a sámándob, a csüngők, az agancsos fejdísz használata, valamint a különleges sámánénekek (varázsigék, ráolvasások, "mantrák") és a sámántánc a szinte elmaradhatatlan tűzszertartás mellett.

Összegezve, a sámán születetten és/vagy betegség útján olyan tudóvá válik, akit különleges égi adományokkal ruháznak fel. Ez predesztinálja további életútját: szolgálja a közösséget: gyógyít, tanít, tanácsot ad, tartja a szellemvilággal a kapcsolatot, varázsol, fejleszti sajátos természetismeretét: állatok, gyógynövények és kövek/kristályok különleges tulajdonságainak megismerése és felhasználása, a természet elemei és jelenségei (pl.: erdők, felhők, patakok, folyók, sziklák stb.) mögött álló szellemi lényekkel való kapcsolatok kialakítása, ápolása és egyfajta "kommunikáció" velük a világ rendjének fenntartása érdekében, illetve a megbomlott egyensúly helyreállítása végett.

Külön említést érdemel a sámán által támogatott népcsoport túlvilági szellemeivel (pl.: elhunytaival vagy szellemi vezetőivel) való kapcsolattartás. Különleges ünnepekkor vagy sorsfordító alkalmakkor a sámán egyfajta médiummá - csatornává - válhat, s üzeneteket közvetíthet a szellemi világokból. Sokszor a teljes öntudatlanság állapotába kerül, kvázi megszállják őt egyes lények. Ez azonban nem annyira veszélyes a beavatott számára, mint amilyennek kívülről tűnik, minthogy a sámán kiválasztott, akinek nem egy védőszelleme és védőangyala is van.

Amit egy laikus lát a sámán extázisból, az éppen csak a testi oldal. Amit nem lát, az az érdekesebb. Ez utóbbi pedig a sámáni képességek használata: a különféle transzcendentális erőkkel és lényekkel való beszélgetés és a felsőbb világokba tett sámáni utazás, sokszor pedig a sámán csatája, megütközése a népére acsarkodó veszélyes entitásokkal: lidércekkel, démonokkal és egyéb gonosz szellemekkel.

A sámán és a sámánizmus tehát a kiválasztottság és a beavatottság egyik állomása. Mindenki döntse el maga, hogy irigylésre méltó-e számára ez az ösvény, s hogy mire helyezi a hangsúlyt: a sámán varázstudományára és természetfeletti/emberfeletti képességeire, vagy az ezzel együtt járó, meglehetősen fegyelmezett és önfeláldozó életvitelre, melyet mások szolgálatába állít.

Egy bizonyos: a legkorábbi időktől kimutatható a sámánizmus az emberiség vallás- és művelődéstörténetében. A sámánizmus annyira komplex, szerteágazó, izgalmas, koronként és népenként változó tartalommal bíró, hogy egyes megjelenési formáit nem volna szabad egy kalapba tenni és előítéletes, általánosságokba csapó kritikával illetni. Mint minden az életben, a sámánizmus sem egyszerűsíthető le, mert akkor elveszíti mély szakralitását és transzcendens jellegét. Egy hasonlattal éve, ha valaki csak annyit lát a sámánizmusból, amennyit a külső megjelenése és kellékei mutatnak, az nagyjából olyan, mintha Leonardo da Vinci Mona Lisájából csak valamiféle ócska vásznat és némi megsötétedett festéket vennénk észre, míg a mögöttes művészetet és a művészt nem.

Sámánmitológia

Sámánjai, vagyis tudó emberei minden természeti népnek voltak. A magyar néphit is őriz olyan emlékeket, amelyek meghökkentő hasonlóságot, sőt esetenként azonosságot mutatnak a szibériai, a maja, a perui, de még az afrikai sámánokkal is. Ilyen például az, hogy nem megtervezve és tudatosan válik sámánná a neofita vagy a kiválasztott, hanem a Sors teremt olyan élethelyzeteket, amelyek által úgyszólván kiválaszttatik a személy erre a posztra. Betegségek, szenvedések és sok-sok passzív szituációba keveredik, mire alkalmassá válik a tudatos fejlődésre. Ha és amennyiben a sorsszerű próbatételeket kiállta, tehát megjárta a poklot is, akkor ezzel bizonyította be tényleges alkalmasságát és rátermettségét.

Forrás. boldognapot.hu - Száraz György -