A Táltos
Táltosai - egyetlen más népnek sincs kerek e világon. Így a táltos ízig-vérig magyar. Táltosnak születni kell, s ennek jelei vannak. A táltos alapvetően visszahúzódó típus, akinek a képességei nem feltétlenül gyerekkorában mutatkoznak meg, jóllehet vele születnek. Ugyanakkor csak a megfelelő képzés nyomán hozhatók működésbe. Gyerekkorukban inkább elesettek a táltosok, mintsem karizmatikus vezetők.
A magyar beavatotti ranglétrán fentről lefelé haladva a
táltos az első vagy a második legelőkelőbb tisztség attól függően, hogy a
mágust hova soroljuk. Ha a táltost megfeleltetjük a magyar mágusnak,
akkor első, ha megpróbáljuk külön választani, akkor a mágus az első.
Hangsúlyozom, hogy ezeken nem érdemes vitatkozni, itt nem érdemes leragadni, hiszen minden beavatottnak megvan a maga szakrális tisztsége, imígyen jelentősége és szerepe. Ezzel csupán annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy a táltosok a magyar szakrális elit vezetői.
A táltos világkép
elválaszthatatlan része a világfa, más szavakkal a tetejetlen fa vagy az
égig érő fa. E jelképiség mögött egyértelműen a határtalanságba vezető,
rendkívül hosszú beavatási út létrafokai, az égbe emelkedés gyötrelmes,
saját belső világunkon át vezető útjának állomásai húzódnak meg,
amelyeket a táltosoknak mindenkoron be kell járniuk és minden sötétséget
(ismeretlent) fénybe kell borítaniuk, máskülönben később a saját
démonaik fordulhatnak ellenük.
Az égig érő fa, illetve a táltoslétra már inkább szimbolikus, mint tárgyiasult segédeszköze a varázslónak. Az égig érő fa tulajdonképpen az eksztázisba került táltos tudatállapot-módosulásainak felfelé haladó, egyre magasabb rezgésű, transzcendentális fokaira utal. Ezt támogatják egyébként a dallamok és az éneklés is.
A táltosok elmaradhatatlan kelléke a táltosló. Több mint valószínű, hogy táltosló alatt nem egy állatot kell értenünk, hanem azt a belső spirituális erőt, amely majd egész életén át elkíséri táltossá válásának útján a beavatottat, amire mindig támaszkodhat és amely felemeli tudatát és lelkét az isteni világokba. A táltosló nem véletlenül Nap-szimbólum, hiszen a fényvilágokba, a transzcendens realitásokba utaztatja a táltost.
Ősi táltoshitünk és napvallásunk
további elemei például a tűztisztelet és a rengeteg tűzszertartás,
melyekhez nem csak szimbolikus-mágikus kellékeik, hanem avatott segítőik
is voltak, akikre már alig-alig emlékszik vissza a történelem.
A táltosok tehát élő szentek, többnyire megvilágosodottak, népünk szellemi vezetői, ősvallásunk beavatott papjai, varázslók, az archaikus világ legjobb értelemben vett ezoterikusai, csodadoktorai, királyi tanácsadói, a napkereszténység (őseredeti kereszténység) képviselői, titkok őrzői, melyeket az Öreg Isten bízott rájuk.
A táltos élete sem egyszerű, tele van megpróbáltatásokkal, vizsgákkal és spirituális csatákkal. Ez utóbbinak állít emléket a mitológia, amidőn a táltos bikával való viaskodásáról tudósít. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy itt a fekete bika nem egy külső ellenség vagy egy külső természetfeletti lény, hanem a táltos saját belső démonjainak megszemélyesülései. Így a táltos önmaga feletti uralmának elnyerése fogalmazódik meg képi nyelven egyebek mellett a táltosok bikával (nyers, zabolázatlan erővel) folytatott harcában.
A táltos tudatosan emelkedik fel a felső világokba, vagy éppenséggel tudatosan ereszkedik le az alvilágba feladatainak teljesítése közben. Miért? Mert ők azok, akik a magasabb rendű képességeik révén népünk spiritualitását képviselik, talán a legmagasabb szinten. Így többek között titkok őrzői, képesek látni a múltat és a jövőt, csodás gyógyítók, ápolják a spirituális hagyományainkat, tartják a kapcsolatot Istennel és az isteni világok lakóival, ismerik a természet legrejtettebb összefüggéseit, végtelenül bölcsek, kommunikálnak a szellemi világokkal, illetve utazásokat tesznek oda - például révülés formájában. Sokak szerint a RÉVÜL szavunkban is a Napistenre, Arany Atyácskára emlékezünk vissza. (RÉ = Napisten)
A táltos útja tele van áldozatokkal. Tartalmaz alvilágjárásokat, pokolra szállásokat éppen úgy, mint látomásokat, elragadtatásokat és a világmindenség titkainak megismerését. A táltosi mivolt egy olyan áldott teher, mellyel aligha osztozhat bárki is, hiszen a felelősség hatalmas és személyre szóló. Gondoljunk az önfeláldozó és elveiért a végtelenségig kiálló Koppányra vagy Mátyás királyra, akiknek mágusi-táltosi vonásait még az ellenségeik is elismerték.
Táltoshit
A magyar hitvilág meglehetősen egyszerű és paradox módon szerfelett összetett. Istenhitét tekintve a Szentháromságban hisz, de nem katolikus módon határozza meg ezt a hármasságot. Első helyen az Atyaisten, második helyen az Anyaisten, mígnem harmadik helyen az Istengyermek áll. Tehát így áll össze a hierarchia, de az nem szétválasztható és megosztó fogalmakra, rangsorokra mutat rá, hanem mindig az egységre és az összhangra.
A táltos világkép nem nélkülözi az istencsoportokat és szellemi lények sokaságát sem.
A táltos világkép rengeteg természetfeletti lényt ismer és mozgat. A táltos kapcsolatot tart fenn a szellemvilággal, tulajdonképpen teljesen otthonosan mozog benne és sokszor kéri a szellemi segítőinek támogatását.
A táltoshit személyként tiszteli a Napistent, a Holdisten és a többi ősbolygó istenét. Természetesen ez nem változtat azon a tényen, hogy egyetlen Atyaistenben, azaz Teremtőben hisz, viszont tisztán látja, hogy az univerzum elég bonyolult és terebélyes ahhoz, hogy sokféle kormányzó lényre legyen szükség a kozmikus rend és a harmónia folyamatos fenntartásához.
Ezenfelül a táltos tiszteli és használja a csillagok erejét, sokszor gyógyít is velük és tanul tőlük, illetve általuk.
Táltossá válni
A
természetfelettivel csak egy természetfeletti képességű ember tud szót
érteni. Ilyen személy a magyar táltos is.
A táltosok saját belső képességeiket önfejlesztés útján érik el, melyhez az iránymutatásokat részben egy képzett "öreg" táltostól, részben a szellemi segítőiktől (nem anyagi lényektől) kaphatják meg. Ez a beavatás ösvénye, melynek során feltárulnak tudatuk számára saját rejtett dimenzióik (ezt ma így mondhatjuk), valamint érzékelni kezdik a magasabb valóságszinteket.
Sokat lehet tanulni a táltosoktól, de azzá válni roppant nehéz, ha ugyan nem a legmegpróbáltatóbb kihívás a világon. Gyerekként a táltos a másságával és a különcségével tűnik ki a többi lurkó közül. A táltos vonások gyermeki hordozói általában halk szavúak, visszahúzódóak, sokszor búskomornak tűnnek, de lelkileg folyamatosan megacélosodnak.
Életük egy bizonyos pontján találkoznak egy igazi táltossal, aki meglátja bennük a lelket, akivel neki foglalkozni kell. Az öreg táltos felkarolja, maga mellé veszi a növendéket és hét éves ciklusokban tanítja, oktatja és beavatja a táltosság titkaiba. Így válik a táltos gyógyítóvá, bölccsé, jóssá és a nemzettudat fenntartójává. A táltos tehát a magyar hagyományok őrzője, tanítója és életre keltője minden korban.
Forrás: -boldognapot.hu - Száraz György -
Táltos (és/vagy sámán)
Kulcsszó: egy másik minőség
Vágjunk akkor bele, s próbáljuk meg kibogozni, mit is lehet tudni ebben a kérdéskörben. Az utazás során mindenki feltérképezheti, hogy hol találhatunk tényleg sok hasonlóságot, s hol lehet egyértelmű, és lényegi eltérés, különbség a táltos és a sámán tevékenysége, képessége, léte között.
Belső-Ázsiai, s Észak-Amerikai rokonnépeinknek sámánjuk van, nekünk, magyaroknak táltosunk (miként a keltának nevezett népnek druidája; ami lényegét tekintve, még a szó betűrendjét nézve is, tulajdonképpen a táltosra utal). Valószínűleg nem véletlen, hogy a magyar nyelv különbséget tesz táltos és sámán között; s ez nem csak nyelvi bűvészkedés. Ez persze semmit nem von le a sámán által megjelenített, de a táltoshoz képest más formátumú szerepkör, kiemelkedő voltából, csupán helyén próbálja kezelni az ügyet. Kétségtelen tény, hogy a különbség ellenére sok az áthallás, vannak párhuzamok a táltos és a sámán képességei, tevékenysége között - például fontos megállapításként hozhatjuk, hogy táltosnak és sámánnak születni kell, azt így-úgy (tanfolyamon) megtanulni nem lehet. A hasonlóságok a közös múltból és az azonos gyökérből adódhatnak.
A sámánnak jellegzetes ruházata, fejfedője van; eszközöket,
pl. dob, csörgő, esetleg íj, nyíl, valamint tudatmódosító szereket
használ a szellemvilágba, bizonyos okból (gyógyítás, információkérés,
tájékozódás) történő utazásához.
A táltosnak a révüléséhez nincsen szüksége semmiféle külsődleges eszközre: a táltosnak nem kell dob (nincs táltosdob, "csak" sámándob), s nem kell semmilyen növényi, vagy állati minőségben megjelenő hajtóanyag; a táltosnak közvetlen a kapcsolata a világteremtő/formáló erővel. Ha mégis megjelenik a táltosnál egy "utazó-eszköz", akkor az a táltosparipa, vagyis a táltosnak nem dobja, hanem táltoslova van. Annak is meghatározott a koreográfiája, amikor a sámán előkészül az utazáshoz. A táltos ilyen módon soha nem készül elő az "utazáshoz".
A táltos, valamilyen, akár fizikai szinten is látható többlettel érkezik, s már születésekor fel lehet ismerni. Nem rejtőzködik, rögtön megnyilvánul, külső adottságai révén is azonosítható. A táltos látható születési jele a többlet fog vagy több ujj, de a többletcsont bárhol máshol is lehet, miként elképzelhető, hogy a többlet például izom vagy ízület. Ezzel együtt meg kell jegyezni azt is: a többlet nem jelenti feltétlenül azt, hogy valakiből felnőve valóban táltos is lesz. Ha nem csonkítják, vetik vissza már csecsemőként, akkor a táltosnak született gyermekért általában hét éves korában eljönnek. Fényes, fehér táltosok, ősök jönnek el a gyermekért (ősz öregembernek is szokták látni, aki az Öreg/Örök Isten maga), s elviszik őt. Elviszik, hogy próbára tegyék, hogy valóban táltos váljon belőle.
A táltos révül, révülése nem öncélú, s nem is egyszerűen a "meditálásról" szól. Van, hogy a lélek ilyenkor valóban kilép a testből, de a világok közötti kapukat fizikai testben is át lehet lépni. (Minden más esetben - függetlenül attól, hogy az segít, gyógyít, feltölt - "csupán" elménk, tudatunk mélyén járunk, s a kapott képeket önmagunk generáljuk.) Átlépni azonban csak az arra valóban rátermett tud, mert a kaput egyrészt fel kell ismerni, másrészt a kaput őrzők sem engednek át akárkit, csak ha valóban az aki, és feladata, hívása van. Kívülálló szemlélő azt is hiheti, hogy a révülő "csak" tűnődik, de sokszor akár úgy is látszódhat mintha halott lenne.
A táltos gyógyít. A táltos közvetlenül kapja magától a Teremtőtől a gyógyító energiákat, a gyógyításnál sincs áttétel. Végeredményben a belőle áradó örök egészségnek az ereje az, amely a csodálatos gyógyulásokhoz vezet. A táltos a dolgok gyökeréig hatol, az egész mindenséget gyógyítja az emberi lényen keresztül. Gyógyítja a természetet is, az állat és a növényvilágot, a Földet, mint bolygót, a Tejútrendszert.
A táltossal összefüggésbe hozható a "jövendőmondás". A táltos nem végez számításokat, látása közvetlen, konkrét. Képessége révén tudja a múltat, és ismeri a jövő(k)be vezető ösvényeket. Előfordulhat, hogy a személyes életre, akár a nemzetnek a sorsára, vagy az egész emberiségnek a sorsára vonatkoztatva sejlik fel előtte a jövő. Úgy látja az időt, hogy közben nem kell utaznia, révülésre sincs szüksége ahhoz, hogy az időben megnézzen, és valóban meglásson valamit.
A táltos szót ért a minket körülvevő világgal. Érti az állatok beszédét, a növényvilág jelzéseit. Mivel a virág, s a világ, nyelvünkben is látható módon, váltópárjai egymásnak, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a világok valamennyi virágzó beszédét ismeri és tudja. Tehát aki a virágok beszédét ismeri, az végeredményben a világoknak a beszédét is érti.
A táltos tudja alakját változtatni, különféle állatformát vehet magára, vagyis rendelkezik az alakváltoztatás képességével. A hagyomány szerint a táltosok a viaskodáskor felhővé válnak, majd abból átváltoznak másik alakba, s bika alakban küzdenek tovább. Hadakozhatnak még elemi szinten is, ekkor láng képében csapnak össze. Az összecsapás mindig valami konkrét ügyről szól: rólunk emberekről, a közösségről, a jövőnkről, az életről, az időről, , a pusztító időjárásról.
A táltos láthatatlanná tud válni. Egyik pillanatban még látom, a következő pillanatban már nem. Hirtelen tűnik fel, hirtelen tűnik el. Hívhatják is, de ahol igazán nagy gond van, ott magától megjelenik.
A táltos rendelkezik az elemek feletti hatalommal. Tud a vízen járni, tűzön/tűzben (nem parázson) járni - ha ég a határ, mező, nádas, a táltos, miközben a vízen jár, a tűzön is keresztülmegy. A táltos tud szárnyalni, a levegőben utazni, s ez nemcsak azt jelenti, hogy a Föld légterében utazik, hanem bejárja az egész Világegyetemet. A táltos eszközök nélkül, belelát a földbe, látja a földben lévő kincset. A táltos arról álmodik, amiről akar. Nem véletlenül, hanem irányítja az álmot - akár az ébrenlét világában is. A táltos kézben tartja az időjárást, megbirkózik a viharfelleggel, a széllel.
A táltost nézve nem a részlegesség útján találjuk magunkat, hanem a teljességet fogjuk meglelni. A táltosból árad a soha ki nem apadó erő, energia, hiszen direkt kapcsolata van a világo(ka)t formáló hatalommal. Mivel a Tejútrendszer központjából jöttünk, s a Tejúttal a teljességet hozzuk, ez megmutatja a táltos alapfeladatát is: telít, a teljességet telíti, hozza el ebbe a világba. A táltos működteti a Tejútrendszeren belül a hatalmas életmag, fénymag hálózatot, tettekre tudja váltani ennek a magerőnek az útját. Ő tehát az egész világmindenséget hathatósan működtető teremtő energia, erő elhívott képviselője, a legmagasabb rendű erkölcsi jóságnak a megtestesítője.
A táltos nem egyéni, családi, kis közösségi kötelékben fejti ki tevékenységét - az ő működési területe földrajzi értelemben elsősorban a Kárpát-medence, közösségi szinten a magyar nemzet. Benne van a nemzet tapasztalata, évezredek felhalmozott tudása, s sűrítményként, koncentráltan jelennek meg a nemzet legjobb tulajdonságai, képességei. Akár azt is mondhatnánk, hogy ő a magyarság képességeinek összegzése. Felelősséggel tartozik a nemzetért, s ezen keresztül az egész emberiség sorsáért.
A táltos nem a részleges tudásnak a képviselője, a táltosság összetett szerepkör, ahol a táltos megjelenik, ott egyfajta teljességgel szembesülünk. Olyan rendkívüli képességei vannak, amelyek szétszórtan bárkiben megmutatkozhatnak, de a táltosban ezek a képességek együtt, egyszerre működnek. Nem arról van szó, hogy valamilyen területen tehetségesebb, mint egy másik ember, hanem itt képességhalmazzal állunk szemben. Mint hogyha egy hatalmas teremtői energiákkal teli, sűrű, eleven magból sugároznának erők, és ezek az erők a táltos személyiségének a felszínén képességekben mutatkoznak meg.
A táltos nem ilyen-olyan helyről érkezik; a táltos egyenesen a legmagasabb szintről, a világ teremtésének a központjából jön. A táltos nem jár táltosiskolába, tudását nem tanulja, hanem hozza. Táltosnak tehát születni kell, isteni indítás, elhívás állítja pályára a táltost. Az a képességhalmaz, amivel rendelkezik, nem tanulmányok útján érlelődik meg benne, hanem már a születése előtt Istentől kapja. Ezt a tudást ki lehet, ki kell bontani, de hozzáadni, új ismeretekkel bővíteni nem lehet. Tudását átadhatja, de csak olyannak, aki szintén táltosnak született.
A táltosnak az elszabadult, össze-vissza száguldozó, ártó hatalmas erőkkel, energiákkal is meg kell vívnia élete során. A viadal idején egyfajta újrarendező erő működik: a rosszat megszünteti, kisöpri, a jót újrateremti. Egyik legnagyobb feladata a veszedelmek elhárítása. Fenntartja a nemzetben a reményt a jövő vonatkozásában, és ha nagyon nagy a baj, ha a nemzetet veszély fenyegeti, akkor cselekszik. Ehhez hatalmas erőt kell mozgósítani, villámlik, mennydörög, megrendül az ég és a föld, beleremeg a levegő, szinte kő-kövön nem marad. A táltosi erőfeszítés nyomán megnyílik az égbolt kárpitja, s a kapun át, az ég útján, végiggördülnek a teremtői energiák.
Végiggördülnek a teremtői energiák, le hozzánk. A mi dolgunk meg az, hogy segítsük őket, segítsük a táltosokat - segítsük, de úgy, hogy segítünk önmagunkon, mert az ég is csak úgy tud megsegíteni minket.
Forrás: Munkácsi József
A perzsa krónikák szerint a hun táltosoknak különleges csodaköveik voltak, amelyekben hatalmas energia halmozódott fel. Voltak esőt és vihart hozó köveik, de voltak gyógyító köveik is.
forrás: https://rovasjavas.freewb.hu
Szkíta Ősszövetség - ŐS TENEK KÖNYVE
A TÁLTOS LÓ ÉNEKE
Aki a hátamon hordozlak titeket.
Gyors vagyok, mint a szél
Gyors, mint a gondolat
Győzelmeiteket Puszta fiai nekem köszönjétek!
Fehér ló vagyok - ifjú hőst viszek
Hadak Ura ül hátamon
Nyerget meg nem tűrök
Féket meg nem tűrök.
Fakó ló vagyok - vezért viszek
Népe útján elöl járót
Fejeteket meghajtsátok
Amikor jöttünket látjátok
Pej ló vagyok - harcost viszek
Íjfeszítő híres vitézt
Aki a Sár Kánnal küzd meg
Aranyos Szegletre vigyázót
Szürke ló vagyok - menyasszonyt viszek, pusztai virágot
Díszes szerszámmal pompázom
Járásom cifrázom
Fekete ló vagyok - lelketeket viszem
A Csillagösvény porát rúgják patáim
De a gyáva meg nem ül hátamon
A gyengét levetem magamról
Soha le nem teszem
A Hősök Mulató Mezején
Göthös csikó vagyok - táltos lelkű embert viszek a Felső Világba
Parazsat eszem, dobként dobbannak patáim.
Szél Kagán adott engem nektek
Ősötök Szépmező Szárnya kívánsága szerint
Nap Kagán és Puszta lánya Délibáb menyegzőjén
Ezért kezet rám ne emeljetek
Gonosz szóval meg ne bántsatok
Mert Én - a Szél fia, a Táltos ló
Vagyok alattatok.