Ataisz MAG népe
Az Arvisurák történetei az egykori - azóta már víz alá került kontinensen - Ataiszon kezdődnek. Ez a Csendes-óceánon volt található, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét.
Erre a bizonyos Ataiszra érkezett Kr.e. 8508-ban egy idegen "égi-szekér", amelyen egy Arvisura-Anyahita nevezetű nő is utazott. Ő lett később a magyarok Nagyboldogasszonya. Leszállásukkor meghibásodott a járművük, s mivel nem tudták megjavítani, a csoport kénytelen volt itt maradni. A 3 nő és 5 férfi kezdetben csak egymással házasodott, ám később a vérfrissítés miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is keveredjenek. Anyahitáék hamarosan óriási méretű feladatot vállaltak magukra Ataiszon. Elsődleges céljuk az emberevés megszüntetése volt, hisz a kényszerítő körülmények miatt még akadtak emberek, akik rávetemedtek erre.
Anyahitának a szintén kaltesi (azaz szíriuszi) származású Armogur volt a férje. Mindketten Óm-jelzésű beavatottak voltak (hogy ez mit jelent, még szó lesz róla). Házasságukból sok gyermekük született: Armogur, Agaba, Piroska-Iréne, Magóg, Saka, Mitra, Uruk, Éva-Tünde, Úr, Él és Van.
Ez volt az a család, aki megszilárdította Ataiszon a fejedelmi hatalmat, megszervezte az ataiszi államot. Megtanították az embereket a földművelésre, a csatornázásos és a lépcsőzetes növénytermesztésre, az állattenyésztésre, a törzsek közötti kereskedelemre, az ételek elkészítésének módjaira, a fémmegmunkálás módjára, s a különféle gyógymódokra. Anyahita három legkisebb fia Úr, Él és Van különböző Isten-eszme és vallás megalapítóivá váltak.
Anyahita kezdte el rovásírással leróni a szülőbolygójának hitvilágát és tudományát, amit aztán lemásolva továbbadtak minden törzs számára. Tehát tőlük származik az első képírás is, amire megtanították a környezetükben élő embereket, amit egyes csoportok aztán a saját igényüknek megfelelően továbbfejlesztettek, átalakítottak, s így terjesztettek tovább. Az egyistenhit és a világ teremtésének tana is az ő családján keresztül került hozzánk, s terjedt el az egész Földön, így voltaképpen minden mai földi vallásnak az alapja innen ered, csakúgy, mint pl. az újszülöttek névadása is.
Gyakorlatilag ez a család tanított meg bennünket minden olyan dologra, ami az emberiség kultúrájának kifejlődéséhez szükséges volt. A 24 Hun Törzsszövetség, illetve a magyarok beavatottjai ezzel a magasabban fejlett kultúrával mindig fenntartotta a kapcsolatot, kb. 100 évenként pedig ők is személyesen ellátogattak ide.
Az itt megtelepedett szíriusziak irányítása alatt, azok leszármazottjainak nemzettségeiből különböző törzsek alakultak itt ki, mégpedig a fekete- és fehér-hunok, az agabák, az úzok (a majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig az as nép (a majdani aztékok ősei). Az ezen törzsek egyes beavatottjai - akik a leginkább a szíriuszi gének örököseinek mondhatták magukat - idővel megalkottak egy külön csoportot, akik a MAG nép lettek.
Ataisz MAG népe
Anyahita legkisebb gyermekének, Vannak született egy kisfia, akit Magyarnak hívták. Magyar nagyon jól látta azt, hogy a földi emberek a legkisebb jólétért is képesek becsapni, sőt megölni másokat, ezért hogy magasabb szellemi szintre próbálja emelni őket, megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat. Ekkortól ennek a hitrendszernek a követőit kezdték el magyaroknak nevezni. Ezek az emberek tehát nem egy törzsből származtak, hiszen bármely törzs tagjait befogadtak maguk közé, ha be tudtak közéjük illeszkedni, illetve ha bírtak azokkal a jellemzőkkel, mint a csoport többi tagja.
"A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket."
Mint ebből láthatjuk, magyarnak lenni, akkoriban nem faji vagy törzsi hovatartozást jelentett, hanem egyfajta lélekminőséget és szellemi szintet, hiszen közös jellemzőjük volt az egyistenhit, a békességes megoldásokra való törekvés, ami a mai világunkban is nagy szó, nemhogy abban az időben.
Élt tehát egy MAG-magyar népcsoport valahol Ataisz szívében, akik bizonyos "emelkedettebb" lélekminőséggel bírtak, s egyfajta héjként körbevették őket különböző törzsek: agabák, indijók, sakák, maják, Uruk törzse, valamint a fekete és fehér hun törzsek, akik tehát a magyar MAG védőrétegét képezték. Ám ehhez hasonló struktúrát alkotott sok más nép is, mint pl. a kelta törzsek, hiszen a központi magot ott is a druidák képezték, akik a szakrális kapcsolatot biztosították az őket körülvevő és védő többi kelta törzs számára. De hasonló volt a felállás a méd törzsek és a máguspapok esetében is. Sőt a Magyar Törzsszövetség megalakulását követően szintén megmaradt egy ilyen struktúra, hiszen a különböző törzseink között ott volt a Nyék törzs, akik ezt a beavatott MAG csoportot alkották.
Vegyük észre, hogy ez a modell egyfajta analógiát mutat az emberi lélekkel is. Hiszen a MAG teljesen megfeleltethető a lélek központi részével, a lélekelektronnal. És mindkét központi részre igaz, hogy ez jelenti az összekötő kapcsot a fraktális rendszeren keresztül az Atyához. A külső rész esetében pedig úgy a lélek, mint a hun törzsek esetében is igaz, hogy egyfajta védő funkciót látnak el, ugyanakkor az állandó mozgásuk révén tapasztalatokat szereznek, a törzsek a kalandozásaik, míg a lélek pedig a különböző inkarnációk során.
Ha ezt a rajzot 90 fokkal elforgatjuk, akkor pedig egy SZEM alakzatot kapunk. Fiziológiai szempontból a szem szó olyan szervre utal, melynek feladata a FÉNYérzékelése. Sprituális szemszögből a szem a tisztánlátás forrását, illetve a hatalmat szimbolizálja. Gondoljunk pl. az egyiptomi misztériumokból Horus jobb szemére, mellyel a hagyományok szerint gyógyítani tudott, semlegesíteni a gonoszt, meglátta a jövőt, materializált, stb. Horus szemét a mai napig tisztelet övezi, sőt minden misztikus hagyományban úgy ismert, mint Isten mindentudásának és mindenhatóságának a szimbóluma.
Ráadásul a hét törzs, a FÉNY-t alkotó hét időforrás szimbólumának is megfeleltethető, s eszerint pedig ez azt jelenti, hogy a MAGyarság valóban a FÉNY népe.
Érdekes, további összefüggést lehet találni pl. a hun-magyar-székely rovásírásban is. Ha jól megfigyeljük, ezen rovásjelek között van két olyan jel is, amely nagyon hasonlít a szemre. Ezek pedig az "F" és az "LY" betűk. Ha tudjuk, hogy, az "F" a Forrást jelöli, illetve, hogy az egyetlen "LY" betűvel kezdődő szavunk - nem véletlenül - a Lyuk, ami szintén a Forrás kiáradásának helyét jelöli, akkor talán még jobban érthetőek a fenti összefüggések.
A MAG szó ugyanakkor egyben magában is rejti a SZEM-et is, hiszen gondoljunk csak pl. a búzára: a búzaMAG nem más, mint búzaSZEM is egyben, amit a nép egyszerűen csak életnek nevez. Ugyanakkor emlékezzünk pl. Noé fiaira, akik szintén az élet csíráját jelentették a földi emberiség történelmében. Noé fiai, Sém = szem, Khám = (visszafelé olvasva) mák és Jáphet = (több nyelvben, mint pl. finn, szanszkrit) gabona jelentésű. Márpedig mit szokás tenni a maggal? El szokták vetni! Nos, valóban ez történt Noé fiaival is, hiszen egy-egy nép sarjadt belőlük. De ugyanígy Samasna-Pisti, másnéven Szemes Napisten, Hunor testvére Magor, vagy éppen Árpád neve is magában rejti a magot.
Másrészt a magvetést kozmikus léptékkel nézve is lehet értelmezni. Gondolok itt a Föld benépesítésére egy-egy újabb teremtési korszak kezdetén. Ehhez tudni kell, hogy tizenkét-féle géncsoport létezik, az egyes zodiákusoknak megfelelően. Amikor a bolygón egy-egy teremtési korszak elkezdődik, az egyes népcsoportokat nem egyszerre telepítik le, hanem a géncsoportok bizonyos sorrendje szerint. Ennek megfelelően az "elsődleges" géneket hordozó csoport érkezik legelőször, mert ők azok, akik olyan tulajdonságrendszerrel bírnak, hogy képesek a később érkező többi csoport számára a megfelelő feltételek megteremtésére.
Ezek a MAG-lelkek tehát azzal az isteni küldetéssel érkeznek a Földre, hogy a lelki fejlődésükben náluk alacsonyabb szinten lévő embertársaikat MAGukkal felemeljék, nemesebbé tegyék. Ezért fontos, hogy ilyen MAGvak mindig legyenek a Földön, máskülönben az emberiség elkorcsosul, lelki evolúciós fejlődésében megtorpan, vagy akár vissza is zuhan.
Ugyanerre utal egyébként az un. Magyar Biblia, vagy más néven a Káldeusok Bibliája, hiszen abban is azt olvashatjuk, hogy a Földre elsőként letelepülő népcsoport a kusok népe volt, Isten velük kötött szövetséget, mely szövetség szimbóluma az arany fokos volt. (S lám, a mai napig fokossal ballagnak a magyar diákok!) Ők voltak a "Tudás Fényének birtokosai", S csak "később, mikor a Föld Napja már más csillagképen ért a Földre, betelepült a Föld többi csillagképének szülötteivel is. Az égből a földre rendelt uralkodó hatalom királyának Én-Lil népe megtartójának örök lakóhelyül Én-Lil, így Hunország hegyét jelölte ki."Lakóhelyük NI-HUN volt, mely szó egyik írásjeleit azonban rosszul olvasták el, s ebből lett a Dil-mun.
Egyébként több, más forrás is megemlíti, hogy a hun-szkíta-magyar nép volt az elsőként Földre érkező nép. Pl. a zsidó származású Epiphaniosz azt írta, hogy "a földkerekség teremtésekor mindenki szkíta volt". Hérodotosz szerint szintén "a magyar a világ legrégibb népe".
Egyébként minden MAG, MAH, MAK, MAJ, MA kezdetű szó a világ minden nyelvén a legszebbet, leghatalmasabbat, legcsodálatosabbat jelenti, amit az ősi magyar-MAG néptől vettek át. (Pl.: magna, magister, magistrate, magnifico, magnify, major, stb.)
Érdekes módon a MAG nép vezetői valójában is magasak voltak. Akár Nimródot, Árpádot, Szent Lászlót, vagy a Pálos Rendet megalapító Boldog Özsébet vesszük példának, valamennyiükről azt jegyzik fel, hogy olyan magasak, hogy kiemelkednek a népük közül. De emlékezzünk arra is, amit Anyahitáék családja, valamint a többi Szíriuszi eredetű emberről feljegyeztek a rovósámánok, hogy ők ugyan hozzánk hasonló biológiai felépítésű emberek, de bizony 1-2 fejjel magasabbak nálunk. Így teljesen logikus, hogy akik az ő génjeiket örökölték, szintén magasabbak lettek.
A MAG elvetése
De térjünk vissza egy kicsit Ataiszhoz. Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek, aminek következtében Ataisz süllyedésnek indult. Ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven át tartott. Sokan elpusztultak, de akik el tudtak menekülni, azok az egyes - már korábban létrehozott - ataiszi gyarmatokra menekültek. Ezek voltak: Hikszosz-óm (Egyiptom), Anina-óm(Mezopotámia), Parszi-óm (India), Agaba-óm (Észak-Kína), Indijó-óm (Mexikó), Kuszkó-óm (Peru), Saka-óm (Fidzsi-szigetek), stb.
Ez a MAG nép tehát, aki Ataisz kulturális bölcsőjében nevelkedett fel, szétszóródott szerte a Föld különböző pontjain, azaz a MAG el lett vetve. Ebből a MAGból keltek ki aztán a Föld legnagyobb kultúrái: Egyiptom, Mezopotámia, az Indus-völgyi, a Maja, vagy éppen az Azték kultúra.
MAG nép a Kárpát-medencében
Kr. u. 181-ben is megalakul a Van-tó mellett egy MAG-csoport, a Magyarok Tíznyíl Szövetsége, a 24 Hun Törzsszövetség erős védőburkán belül. A magyar MAG-nép aztán visszaköltözött a Kárpát-medencébe. Tették ezt egyrészt azért, mert nagyon jól tudták azt, hogy az utolsó jégkorszak előtt is ez volt a hazájuk. Másrészt nagyon fontos erőközpontok működtek, s működnek ma is ezen a helyen. S hogy ezeket ismét birtokba vehessék, visszatértek erre a szent helyre.
Egy ilyen MAG népnek a szülőföldje is kiemelt tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen, s ez valóban igaz is a Kárpát-medencére. Ugyanis az itt élő növények, állatok génállománya a legstrapabíróbb a világon. Az Arvisurák is megemlítenek egy bizonyos búzafajt, ami kiemelkedően jó minőségű volt, ez pedig az un. "sikilla" búza. Sikiláról annyit érdemes tudni, hogy annak az Etúrnak a lánya volt, aki kalandozó csoportjával az Itália-félszigeten letelepedve megalapította a később róla elnevezett Etúriát, az etruszkok birodalmát. Sikila korának legerősebb szintű beavatottja volt. Később ideköltözött a Kárpát-medencébe, s itt élte le élete hátralévő éveit a gyermekei és unokái között. Egyik fia, Tisza birodalmában termesztettek egy különleges búzafajtát, mely vetőmagot Sikila még a szíriusziaktól kapott, s ezt a fajtát épp ezért róla nevezték el sikilla-búzának.
A növényekhez hasonlóan az itt élő állatfajok is a legegészségesebbek az emberi táplálkozást illetően, mint pl. a szürke-marha, a racka-juh vagy a mangalica, aminek zsírja köztudottan egészséges még a magas koleszterin-szintű emberek számára is. Talán érdemes még említést tenni egyes háziállatainkról is, hiszen a pulik,komondorok és kuvaszok a kutyák közül is kimagaslanak ügyességük, okosságuk révén, vagy akár a magyar lovak, melyek szintén kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkeznek.
Természetesen őseink nem mind egyszerre érkeztek vissza a jégkorszak előtti otthonukba, hanem több csoportban. Hogy csak a legjelentősebbeket emeljük ki:
1.) Kr.e. 4020-ban az egész 24 Hun Törzsszövetség lovasai közül érkezett vissza az első csoport, akik itt találták a jégkorszakot túlélő tarkós, medvés népeket, s a velük keveredve kialakult 6 törzs megalapította a Meleg Vizek Birodalmát. Utána minden 20 évben érkeztek kisebb vérfrissítő csoportok, főként esklók és széki-hunok.
2.) Kr.e. 2790-ben Eskló vezér érkezett Ordoszból, és Aranyosszék mellett megalapította az Aranyröges-Birodalmat. Ezzel a honfoglaló törzsek száma 7-re emelkedett.
3.) Következő hullámban a Pannonok jöttek be Kr.e. 800-ban, Pannon vezér vezetésével. Ebben a csoportban a 24 hun törzs minden törzse képviseltette magát. Őket követték hamarosan a kabarok, akik Kassa és Uzsvár közötti területen telepedtek le. Ekkortól beszélünk a Pannon Birodalomról.
4.) Őket követték 434-35-ben a széki- és kaza-hunok, Atilláék vezetésével. Ők is hamar összeolvadtak, eggyé váltak a már itt élő törzsekkel, megalkotva így aNagy Hun Birodalmat. A hunok későbbi kivonulása is csak részleges volt, hiszen a kabarok, úzok (palócok) és széki-hunok törzsei visszamaradtak.
5.) Ötödik honfoglalóként érkeztek a Nagy Avar Égi Birodalom törzsei Baján fejedelem vezetésével 567 és 582 között, akikhez 575-ben az Alpár által vezetett Béla törzs is megérkezett, majd 570-670 között az uruki-mani keresztény tömegek.
6.) Ötödiknek érkezett 895-96-ban a Tenisur vonaláról a Hun és Avar törzsek maradványaival együtt a Magyar Törzsszövetség 10 törzse. Ezen törzsek és vezetőik a következők voltak: Kéri (Huba), Keszi (Töhötöm), Kürt (Áldor), Gyarmat-Kaszu (Barkó), Megyer (Kond), Kunmagyari (Szeret), Ogúz-Gyarmat (Előd), Tarján (Ond), Nyék (Laád) és Jenő (Tas).
S ez még így sem teljes lista, hiszen gondoljunk pl. a jászokra, kunokra vagy később a hajdúkra, akiket majdan az 1600-as évek elején telepítenek be az ország keleti részébe, illetve Erdélybe. Arról vajon miért nem szólnak a történelem tankönyvek, hogy ezeket a hajdúkat honnan is telepítették ide? Nos, valójában ők a Szakszin, Magyarka térségéből elinduló, badzsirt-, szavárd- és kuma-magyarok, Kék-tó melléki avarok, valamint az Azovi és Krími kánság területéről elinduló maradék Béla és Gyula törzsek önkéntesei voltak. Mind magyarul beszéltek, magyar rovásírással írtak, s uruki-mani bibliát olvastak. (Mintegy 92.000 harcosról valamint azok családtagjairól van szó!) A tananyaggal ellentétben ők nem marhapásztorok voltak, hanem kiváló harcosok, bár tény, hogy nagy marhacsordákat és kondákat is hajtottak ide. Ezt azonban mint adományt hozták magukkal, hogy az ínséges időkben ezzel segítsenek a rokon magyarok élelmezési gondjain.
Forrás: .arvisura.van.hu