AZ EGO
Az ego az akarati döntéseket, az érzelmeket működteti az elmével karöltve. Állandóan azon agyal, hogy a célját hogyan, milyen akarati döntések nyomán érheti el. Tehát az ÉRDEK vezérli és nem az ÉRZÉS.
"Az ego a gondolattal és az érzelmekkel való teljes azonosulás. Az ego nem tudja, hogy minden energia forrása menned van ezért azt kívül keresi. Az ego nem forma mentes figyelmet, a jelenlétet keresi, hanem valamilyen formában megnyilvánuló figyelmet, mint amilyen például az elismerés, a dicséret, a csodálat, vagy csak annyit, hogy valahogy észrevegyék, hogy létezését tudomásul vegyék.
Az ego a kollektív működési zavar, az emberi elme őrültsége. Ha már való voltában látod az egót, sokkal könnyebbé válik nem reagálni rá. Többé már nem veszed személyes ügynek. Nincs panaszkodás, hibáztatás, vádaskodás vagy a másik ember "téves", "rossz" pozícióba helyezése. Senki sem rossz. Az csupán a benne lévő ego. Együttérzés ébred benned, amint fölismered, hogy mindnyájan az elme ugyanazon betegségétől szenvednek, mint a többiek. Többé már nem táplálod azt a drámát, ami minden egós kapcsolat része. Az ego a reaktivitás, tehát a reagálásra való hajlam". (Forrás: - Eckhart Tolle)
Mi a különbség az ego és a lélek között?
Az Ego nem az isteni részünk. Az egót az első leszületésünkkor kapjuk és velünk fejlődik inkarnációkon keresztül. Nem ismeri a jövőnket, a feladatunkat, nem tudja, hogy mit vállaltunk ebben az életünkben. Általában amikor az ego dolgozik, akkor az akarati döntést eredményez. Akarati döntés az is, hogy állunk, vagy leülünk, valamit megfogunk. Az egóra is szükségünk van, de csak egy megfelelő mértékig. Amikor az ego működteti az embert, akkor nagyon jól lehet a földi életben boldogulni. Sikereket lehet elérni, jól mozgatni a földi síkon a materiális dolgokat, de az ember mégis üresnek érzi magát. A földi élet az ego és a lélek "harca" az emberért. Az ego, az ellenerő, az ellenpólus, a megvezető, az "én", mely ugyan úgy végig kísér életeink során mint a lélek, de a fizikai test halálakor kiválik a rendszerből.