Az Isteni Mágia

Forrás: Omraam Mikhael Aivanhov - Az Isteni Mágia Könyve

I.A mágikus gyakorlatok......

" Mágia és mágia között van különbség. Az igazi mágia, az isteni mágia az, amikor valamennyi képességünket és tudásunkat teljes egészében Isten Országának megvalósítására használjunk fel. Ezzel ellentétben minden olyan gyakorlat, amely arra irányul, hogy az emberi szellem legmagasabb szintű vívmányait az alsóbbrendű természet szolgálatába állítsa, nem más, mint boszorkányság."

"Sajnos, nagyon kevés mágus jut el arra az igen magas szintre, ahol már magához a mágiához nem fűződik érdeke, már nem végez mágikus gyakorlatokat, és már nem akar szellemeknek, elementáloknak vagy szellemlényeknek parancsolni, hogy a segítségükkel valósítsa meg a személyes ambícióit, hanem egyetlen ideál vezérli: az, hogy a fényben és a fényért cselekedhessen. Azokat, akik erre a szintre eljutnak, theurgosznak nevezik. Ők azok, akik teljes mértékben érdekmentesen tevékenykednek; Ők az emberiség igazi jótevői."

" A beavatás önmagunkon végzett munka, belső világunk átrendezése, megtisztítása, megzabolázása. Manapság megfigyelhető, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az okkultizmussal és a mágiával foglalkozó művek iránt, ami azonban aggodalomra ad okot, lévén hogy ez nem a valódi spiritualitás iránti igényt, hanem egy ismeretlen, rejtélyes és tiltott világba való elmerülés vágyát fejezi ki. Ennek meg is van az eredménye: az ilyen könyvek az embereket nem bölcsebbé, kiegyensúlyozottabbá, tisztábbá teszik, hanem éppen ellenkezőleg, sötét erőket szabadítanak fel bennük, összezavarják a gondolataikat és olyan alsóbbrendű entitások áldozataivá válnak, akik csak ártani akarnak nekik."

" Manapság egyre több kísérletet végeznek, hogy megismerjék a gondolat erejét, azt, ahogyan hatni lehet a tárgyakra és az emberekre, vagy ahogyan éppen távolban cselekedni, titkos információkat lehet érzékelni. Egyesek a gondolat erejével versenyeken résztvevő atlétákra hatnak, hogy győzelemre segítsék az egyiket a másik veresége árán. Nem beszélve azokról, akik negatív energiával töltenek fel tárgyakat, amelyeket azután vezetőknek és magas beosztású embereknek küldenek el ajándékba, hogy így ártsanak nekik, illetve gyengítsék az országukat. Az embereknek nincs joguk arra, hogy a gondolatot - ezt az isteni tényezőt - ártásra használják fel. Ez fekete mágia, és azok, akik ezt gyakorolják, jobb, ha tudják, hogy előbb - utóbb elnyerik a büntetésüket."

" Az embereknek vágyaik, szükségleteik vannak... Az olyan erények azonban, mint az intelligencia, a türelem és a kitartás, hogy elérjék mind azt amire vágynak - -hiányoznak belőlük. Mindig a lehető leghamarabb, a lehető legkönnyebb módon akarnak célba érni. Ha pedig a mágiát ajánlják fel nekik, és úgy gondolják, hogy ezzel gyors sikereket érhetnek el, akkor készek belevetni magukat bármilyen tapasztalatba.

Nézzék csak meg,hogy néhány éve mennyi könyvkiadó kezdett el újra okkultizmussal foglalkozó műveket kiadni. Egyes könyvekben döbbenetes módszereket olvashatunk, még olyanokat is, amelyek azt írják le, hogy hogyan lehet az ördöggel szövetséget kötni. Ebben az a rendkívül veszélyes - és lehet, hogy Önök ezt nem is tudják -, hogy nagyon sok ember, sokkal több mint ahogy azt Önök gondolják, érdeklődést mutat az ilyen praktikák iránt.

Miért? Azért mert a szenvedélyeik, sóvárgásaik és az a makacsság, amellyel ezeket ki akarják elégíteni, táplálékot, csalétket nyújtanak a pokoli lényeknek, mert így tudják magukhoz vonzani, így tudnak kommunikálni ezekkel a lényekkel, szinte életre keltve őket. Fel sem fogjuk, hogy a fekete mágia praktikái micsoda veszélyekkel járnak! Fel sem fogjuk, hogy mekkora felelősség hárul az ilyen könyvek szerzőire és kiadóira! Mivel őket csak a pénzszerzés érdekli, tartózkodnak attól, hogy az olvasónak részletesen elmagyarázzák a módszerek alkalmazásával járó veszélyeket. Nekik aztán mindegy, hogy mások az ő hibájukból eladják a lelküket. Olyan emberek kezébe adják a sóvárgásuk tárgyának eléréséhez szükséges eszközöket, akik soha sem tanultak meg uralkodni ösztönös késztetéseiken...

Egyesek egy férfi vagy egy nő szerelmét akarják megszerezni, vagy bosszút akarnak állni ellenségükön, ambíciójukat vagy mohóságukat akarják kielégíteni, és mivel a vágyuk erősebb, mint az értelmük, fekete mágiához fordulnak."

"Az ember nagysága, valódi ereje abban rejlik, hogy a birtokában lévő erőket sohasem fordítja saját hasznára. Önök mostantól csak a fehér mágiát gyakorolhatják, csak a fénnyel, a szeretettel dolgozhatnak."

II.A mágikus kör

"A mágus hagyományos ábrázolása - amelyről egyébként a leggyakrabban a mesékben és a beavatási történetekben olvashatunk - egy fenséges aggastyán, aki kezében egy bottal egy mágikus kört rajzol maga körül.....

A világ teremtésének történetében, amelyet Mózes jegyzett le a Teremtés könyvében, van egy momentum, amelynek jelentőségét a teológusok nem mindig emelték ki kellőképpen, nevezetesen az, hogy Isten első teremtménye, az első dolog, amit megteremtett, a fény volt. Isten azt mondta: " Legyen világosság ! " Miután Isten megteremtette a fényt, létrehozta az összes többi teremtményt. A Beavatási tudomány szerint Isten, amikor megteremtette a világot, először egy fénykört bocsátott ki maga köré, amellyel meghatározta és rögzítette a világmindenség határait. Majd Isten ebbe a fénybe képet vetített bele, amelyek összesűrűsödtek, materializálódtak, majd növényekké, állatokká, emberekké váltak. A teremtés anyagát tehát a fény adta. A teremtésnek ezt a forlyamát megtaláljuk a nagy mágusoknál is. Őket is egy fénykör veszi körül, ami nem más, mint aurájuk. Mindezidáig még nem értettük meg teljes mértékben az aura szerepét és jelentőségét. Amikor egy Beavatott teremteni akar, ugyanazokat az eszközöket használja, amelyeket maga Isten használt, amikor megteremtette a világmindenséget: egy képet vetít ki, vagy egy szót ejt ki, amelynek át kell haladnia az auráján. A manifesztációhoz az anyagot az őt beburkoló aura szolgáltatja. A kivetített kép és a kiejtett szó tehát az aura anyagát öltik magukra. Semmilyen spirituális megvalósítás nem lehetséges az aura kifinomult anyaga nélkül. A mágusok, a Beavatottak ereje abból fakad, hogy a kimondott szavakat át tudják itatni az aurájuk erőteljes és tiszta anyagával, amely bőségesen rendelkezésükre áll. A szó olyan mint egy edény: annál nagyobb a hatása, minél jobban áthatja a teremtő elem: a fény."

" Amikor azt mondják, hogy a mágusnak be kell lépnie az általa megrajzolt kör közepébe, az nem csak azt jelenti, hogy egy anyagi kört kell rajzolnia maga köré, hanem azt is, hogy ezt az élő kört az aurájából kell létrehoznia, és annak közepébe kell állnia, azaz a szellemének aktívnak, ébernek kell lennie.

Ha a mágus megelégszik azzal, hogy egy anyagi kört rajzol maga köré úgy, hogy e tettet megelőzően nem dolgozott azon, hogy az aurája megtisztuljon, fényes és erőteljes legyen, óriási kockázatot vállal. Még akkor is ha sikerül megszereznie azt, amire vágyik, mindazok a lények, akik engedelmeskedtek neki, amíg a körön belül volt - a láthatatlan világ lényei ugyanis tiszteletben tartják ezt a szimbólumot ugyanúgy, mint a kiejtett varázsigéket - mihelyst a mágikus körből kilép, rávetik magukat. Az ilyen balesetek minden olyan mágussal előfordulnak, aki nem vesz tudomást a szellemi munka törvényeiről, vagy félvállról veszi azokat. A láthatatlan lények, akik látják, hogy a mágus aurája nem tiszta és fényes, bosszút állnak azért, hogy olyan embereknek kellett engedelmeskedniük, akiknek nincs is tényleges hatalma. A tanítványnak mielőtt nagy vállalkozásokba fogna, egy aurát, egy valódi mágikus fénykört kell létrehoznia. Ez a kör azonban nem húzható meg automatikusan krétával vagy akármilyen más eszközökkel, hanem a szeretet, a tisztaság, az önmegtagadás és az áldozathozatal erejével kell elkészülnie ".

Tehát az aurakör az a tér, amelyben teremteni tudunk, és ugyanakkor a legjobb védelmet is az aura biztosítja. A tiszta, fényes, erős aura áthatolhatatlan védelmet nyújt, megállítja a látható és láthatatlan világok valamennyi ártalmas energia-áramlatát. Ha valakinek ilyen az aurája úgy érzi mintha egy erődítmény venné körül, és olyankor amikor körülötte csak a zavarodottság, az összevisszaság és a nyugtalanság uralkodik, ő békés, kiegyensúlyozott marad, szeretettel és bátorsággal teli, mivel érzi, hogy lénye a belső fény lakhelye. Ezt az erős aurát mindenki létrehozhatja magának az imádság, a meditáció és az erények gyakorlásával." .......

III. A varázspálca

Mi a varázspálca? Egy egyszerű bot, amelynek azonban különleges funkciója van: összeköti a két világot, az égit és a földit.

Azonban ha mágusok szeretnénk lenni, és a szellemeknek akarunk parancsolni, nem elég - mint ahogy egyesek gondolják -, hogy a kezünkben van a varázspálca. (...) Ahhoz, hogy parancsolni tudjunk nekik, igen tisztának kell lennünk, illetve nagyon erős akarattal és önuralommal kell rendelkeznünk. (...) Meg kell értenünk, hogy a valódi varázspálca nem pusztán csak egy bot, hanem egy élő belső kapcsolat, amelyet az ember először a fenti és a lenti világ között tudott létrehozni. Az igazi mágusnak önmagán belül kell hordania a Földet a Mennyekkel összekötő kis pálcát.

Amikor Jézus így imádkozott, "legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is", akkor létrehozta a kapcsolatot a lent és a fent között, azt a kapcsolatot, amelyet a varázspálca szimbolizál. Ezzel azt mondta, hogy minden embernek megvan a maga mágikus szerepe, amelyet be kell töltenie: le kell hoznia fentről a tisztaságot, a fényt és a harmóniát, hogy a Föld a Mennyeket tükrözze, és hogy az Isteni Lét szent ereklyetartójává váljon.

A varázspálca tehát egy olyan csatlakozó, amelyet legelőször is a Mennyországgal kapcsolunk össze. Ám jó, ha tudjuk, hogy több varázspálca is van bennünk. Úgy bizony, mindegyik síkon van egy: az atma (Felsőrendű Önvaló) síkján a varázspálca a szellemünket Isten szellemével kapcsolja össze; a buddhi síkján a lelkünket kapcsolja össze az univerzális lélekkel; a mentális síkon az intellektust kapcsolja össze a kozmikus intelligenciával; az asztrálsíkon a szívünket köti össze a kötetlen szeretettel; végül pedig a fizikai síkon létezik az a kis bot, amit varázspálcának hívunk. És ott van még a kezünk is. Igen, a kezünk is egy varázspálca. Azt lehet mondani, hogy a varázspálca nem más, mint a kezünk meghosszabbítása. Ha nincsen pálcánk, felemelhetjük a karunkat - ez lesz a pálcánk - és kimondhatunk néhány szót. Ekkor, ha elég tiszták, fényesek vagyunk a Mennyekkel, a természet erői meg fognak érteni bennünket, engedelmeskednek nekünk, meghallgatnak, és teljesítik a kérésünket.

Az igazi varázspálca valójában maga az ember, aki olyan, mint egy közvetítő a Föld és a Mennyek között. Ezért kell az embernek mindig kapcsolatban lennie a Mennyekkel, hogy a Földön jótékonyan tudjon cselekedni. Az igazi Beavatottaknak nincsen varázspálcájuk, mert ők maguk a varázspálcák.

IV. A varázsige

Kétféle mágus létezik: egyrészt vannak azok, akik a mágiát egy eszközzel - leggyakrabban egy varázspálcával gyakorolják, másrészt pedig vannak olyanok, akik kizárólag az Ige erejét használják. Ezek utóbbiak magasabb szinten állnak, mert a mágia eszköze esetükben a saját szájuk: az eszközük elválaszthatatlan tőlük, és nem hagyja el őket soha, míg a többi mágus kénytelen varázspálcát tartani a kezében, amely mindig rajta kívül álló marad. A Caduceus, a bot, amelyen két kígyó tekeredik körbe, Mercurius, a mágia istenének attribútuma, aki a szájnak, a szónak, és a kezeknek is az ura.

Mi a szó?

Egy rakéta, mely átsuhan a téren, erőket hoz mozgásba, entitásokat mozgat meg és visszafordíthatatlan hatásokat vált ki. Úgy bizony, és ha a szó rosszindulatú, gonosz, akkor helyrehozhatatlan pusztítást végez. Persze ha azonnal helyre tudnánk hozni a kárt, akkor nem is lenne olyan súlyos, ám ahogy az idő telik, úgy a kimondott szavak egyre több kárt okoznak. Önök erre azt mondják: - "Helyre hoztam a dolgot, mert kimondtam az ellenkezőjét is."

" A jó szavakért megkapod a jutalmadat, de a rossz szavakért meg kell fizetned. Megfogod kapni értük a büntetésedet." Ez az, amit Önök nem tudnak. Aszt hiszik, hogy mindent jóvá lehet tenni? Nem, mivel a jó és a rossz cselekedetek két külön világba tartoznak, két különböző rétegben, egymás felett találhatók. az útjukra bocsátott szavakat már nem tudjuk elcsípni, mert már tova tűnnek más földi vagy föld-feletti régiókban. Az idő e tekintetben tehát egy nagyon fontos tényező.

Amennyiben lehetőségünk van rá, nem szabad késlekednünk, hogy jóvátegyük a másoknak okozott rosszat, különben az igazságszolgáltatás, azaz karma működésbe lép, és az utolsó fillérig meg kell fizetnünk mindenért.

Azonban azt is tudnunk kell, hogy létezik egy hatalom, amely még a szónál is hatékonyabb: ez nem más, mint a gondolat. Ha azonnal elkezdenek gondolattal dolgozni, akkor néhány rossz szót még jóvá tudnak tenni. Ez persze nem könnyű, mert a gondolat és a szó két különböző világhoz tartozik. A szó a fizikai sík része, egy rezgés, egy légmozgás, míg a gondolat az éteri síkhoz tartozik.

Egyesek azt hiszik, hogy elég, ha bocsánatot kérnek a rosszért, amit elkövettek. Nem, a kárt jóvá kell tenni, mert csak így tudunk szabaddá válni. Ha valakinek Ön miatt leégett a háza, enm elég, ha odamegy hozzá bocsánatot kérni, egy új házat kell neki építenie, és csak akkor nyer majd megbocsátást.

"Mi van akkor, ha az illető, akit megbántottam, megbocsát nekem?" Nem, a kérdést nem lehet ilyen könnyen elintézni, mert a törvény és az illető személy nem azonosak. A törvény nem fog Önnek megbocsátani, és addig üldözi Önt, amíg jóvá nem teszi azt, amit elrontott. Természetesen az aki megbocsátott, nemességről és nagylelkűségről tesz tanúbizonyságot. Feloldja, megszabadítja magát a gyötrődéstől és a bánattól, amelyek az alsóbb világokban tartották. Ellenben az, aki nem bocsát meg, szenved, mivel fogva tartja annak az embernek a képe, aki megbántotta. Mindig rá gondol, és a gondolataival saját magát köti gúzsba. Nem tud tovább lépni. Jézus azért mondta, hogy meg kell bocsátanunk az ellenségeinknek, hogy az ember megszabadulhasson a negatív gondolatoktól és a neheztelésektől, amelyek csak felőrlik őt. Igen, ez egy csodálatos törvény! Ám amikor megbocsátunk valakinek, annak az ügye, aki rosszat tett velünk, még nem zárult le. A megbocsátás ugyanis azt teszi szabaddá, akivel rosszul bántak, akit megsértettek, akit rágalmaztak, a hiba elkövetője azonban nem válik szabaddá. Ahhoz, hogy a vétkes megszabaduljon, jóvá kell tennie a hibáját.