Első Dimenzió

Az első dimenzió a tudatosság tárolására alkalmas, de saját tudatuktól megfosztott, ezért öntudatlan. Az első dimenzióhoz tartozik az ásványvilág, és elsősorban a bolygók és csillagok középpontjában létező kristálymag. Statikus szféra, a fény rezgésszintjének lelassított állapota, amelyben "állóhullámot" képez, így kristállyá merevedő fénymag formáját ölti. Az első dimenzió mindennek a legbelsőbb statikus alap struktúrája, amely köré épül a valóság kibontakozásának sokrétű világa. A kristályok birodalma tartozik ehhez a dimenzióhoz, a test szintjén a csontok, energetikailag a fénytest kristályszerkezete.

Az Univerzum és a Föld emlékei:

Az univerzum összes napja fényt bocsát ki magából. Ez a fény hatalmas távolságokat tesz meg az űrben, melynek során magába szívja az összes tudást, amelyet ezen a hosszú úton megszerez. A Földre már ezzel a felhalmozott tudással érkezik. Az intuitív emberek képesek arra, hogy csupán a föld érintésével vagy a csillagfény magukba szívásával felvegyék az univerzum lényegi emlékeit. Másfelől viszont a harmadik sík élőlényei is ott hagyják lenyomatukat mindenen, amit megérintenek, s ezeket aztán az első sík ásványai, a talaj és a szilárd tárgyak emlékként magukba szívják.

A tudást a fény tárolja, a Föld ásványai pedig az összes múltban történt esemény emlékeit. A smaragd, a gyémánt, a rubin, a zafír és a tanzanit rendkívül jók az emlékek felhalmozásában, származzanak bár élőlényekből, vagy akár a csillagokból. A föld mélyére vannak temetve, mégis magukban hordozzák a Napunkból és az univerzum többi napjából származó emlékeket. Ezért olyan inspiráló az, ha kristályokat viselünk, de mielőtt viselni kezdjük meg kell tisztítani mások energia lenyomatától.

Ezután beprogramozhatjuk a különleges köveinket, hogy az emlékeink őrzője legyen.