Szánjunk néhány percet a Teremtõ elsõ aspektusára, és gondoljuk át, hogy mi is az akarat! Az akarat, az az erõ, ami a gondolatok és érzések között mûködik, és ez az erõ felosztja az elmét tudatra és tudatalattira. Az akarat tulajdonképpen összpontosítás és figyelem, és nincsen felsõ határa annak, amilyen szintre fejleszthetõ. (Azonban ne tévesszük össze az akaratot, az akaratossággal!) Az akarat a vágy magasabb megjelenési formája, a kettõ közötti különbség abban áll, hogy az akarat független a külvilágtól, míg a vágyat a környezõ tárgyakkal kapcsolatos vonzalmak, vagy taszítások késztetik cselekvésre. Ahogyan az ember fejlõdik, akaratát egyesíti a Logosz akaratával, a Logosz pedig természetesen fejlõdést akar. A gyenge akaratú embert a külsõ vonzalmak és taszítások mozgatják, míg az erõs akaratú embert belsõ indítékok irányítják, és megfelelõ tapasztalataiból gyûjtött erõinek latbavetésével állandóan uralkodik a körülményeken. Van azonban egy bizonyos személytelen, alaktalan belsõ akarat, amely az Istennel való érzelmekkel és az érzékenységgel van kapcsolatban. Itt a lét alaktalan arculatával kerülünk kapcsolatba, ahol minden összefügg, és ahol belsõ bejárat nyílik a lélek felé - ez az úgynevezett "kozmikus akarat". A Tanítóval való kapcsolat felébreszti a gyenge akaratú, bizonytalan emberben az isteni kozmikus akaratot, ami úgy nyilvánul meg a személyben, hogy azonnal ütközetbe is akar vonulni. Vagyis lesznek önálló gondolatai, sokkal határozottabbá válik, rögtön tenni, cselekedni akar valamit, egy addig számára el nem döntött dologban, és törekedni elõre annak önállóan történõ megvalósítására. A Mester segít a kezdetben, abban a kezdetben, melyben az ember pozitív akarathoz jut, és amivel együtt jár az, amit megértésnek neveznek. Ezzel a pozitív akarattal megnyitjuk az elme ajtóit, és ítélõ képességre is szert teszünk.

Forrás: .logoszvilag.hu - angyalforras.hu