Imagináció

Az imagináció azt jelenti: képzelet, képalkotás, elképzelés. Az imaginációs gyakorlat valójában egy vezetett meditációs gyakorlat. A képzeletünk teremti a valóságunkat.

Az imagináció fogalma az imago latin szóból, ered jelentése: kép, hasonmás, látszat. Mentális szimuláció, az a folyamat, amikor az agyunkban a képzeletünkkel képeket, érzéseket formálunk az érzékszerveink (látás, hallás) pillanatnyi igénybevétele nélkül. A pszichológiában az imagináció egy meditációs eljárás, a korábban érzékeszerveinkkel már érzékelt jelenségek percepciójának újraélése az agyban, irányítás mellett. Az imagináció nem puszta fantáziálás, ami tudatos tevékenység.

Az imaginatív - meditatív technikában relaxált állapotban képeket/szimbólumokat hívnak elő, strukturált, tematikus módon, illetve a felmerülő problémákhoz igazodóan. Az imagináció során belső képeket alkotnak, amelynek révén a pszichés folyamatok "kézzelfoghatóvá" válnak, tárgyiasulnak.Szakember irányítása mellett az imagináció segítségével pozitív pszichológiai hatások érhetők el, a meditáció többek között mély lazítási reakciókat is bekapcsol. Az imagináció mind a kikapcsolódást (fantáziálás) elősegítő, csakúgy, mint a tanulási és munkateljesítmény javítását célzó módszerként bevált.

Az imagináció lényege tehát az, hogy attól függetlenül, hogy teremtett tudatos lényeknek ismertük meg önmagunkat, végül is, teremtő lények is vagyunk egyben. Így mi magunk teremtünk, illetve vezéreljük tudatosan azokat az energiákat, amelyekben az anyagi létezésünk stabilizálódott. Így az objektív valóságunk, módosult részállapotokat vehet fel, és ezért, új létezési formákat ölthet. Olyanokat, amelyek számunkra sokkal jobban megfelelnek. Az imagináció nem más, mint tudatos mágikus teremtő erő bennünk. Amikor az ember, az imaginációs képességét használja, akkor valóságot teremt, egy általa készített valóságos, reális, érzelemdús elképzelésekből. Agyi vezérléssel változtat meg, tömeghalmazokban fixált megnyilvánulási állapotokat, és sorsformáló élethelyzeteket módosít. Az vagyok, illetve azzá válok, amire a hitem alapján, magamat, érzelmileg is méltónak találom.