KÖR

A négy alapvető geometrikus szimbólum egyike, a középpont, a kereszt és a négyzet mellett. Szimbolikája érintkezik a többi körkörös alakzattal (gömb, gyűrű, kerék, kígyó). Mivel önmagába visszatérő jel, az egység, az abszolútum és az eredeti tökéletesség jelképe (egy). A teljesség, az egész szimbóluma; mint végtelen vonal egyszerre az idő és a végtelenség, az örök és az Egy. Az örök visszatérés, a ciklikus világszemlélet kifejezője. A kör mindig az isteni, az égi, a szellemi tartalom, szemben a négyzettel, amely az emberi, a földi és a testi jelképe. Mint napkorong, a napistenek attribútuma, szoláris és maszkulin princípium; mint lélek vagy psziché, a lunáris, anyai elv megtestesítője (Hold, Nap).

A prehisztorikus sírköveken a koncentrikus körök a halál vizein való elsüllyedést, ill. a belőlük való kiemelkedést: a halált és az újjászületést is jelenthetik.

Egyiptomban az örökkévalóság szimbóluma; egy gyűrűvé csomózott zsineg hordozta ezt a jelentést. Szoláris jel; a napkorongot egy szárnyas kör reprezentálja. Ez Ré, a felkelő Nap és a feltámadás.

Ugyanez a motívum a mezopotámiai és a perzsa kultúrában is megtalálható. Nemcsak a napisten, hanem az uralkodó hatalmi szimbóluma i.

A kör az idő fogalmával is összekapcsolódik: magában foglalja és mérhetővé teszi. A babilóniaiak a kör formát időmérésre használták. A perszepoliszi palota egyik domborművén szárnyas napkorongból emelkedik ki Ahura Mazda, aki kezében karikát, a kozmikus hatalom jelét tartja (szárny).

A Távol-Keleten az ég jele; Kínában az eget egy jádekorong szimbolizálta, amelynek közepén a lyuk a kozmikus középnek felel meg (jádekő). A kör a mozdulatlan Föld fölött lebegő és keringő mennyekre utal (pl. a pekingi Ég Temploma kör alaprajzú). Körbe zárt négyzettel ábrázolták a menny és a föld, a jin és jang egységét és a tökéletes embert. A taoista filozófiában a középponttal ábrázolt kör a legfőbb törvény, a tao jelképe.

A buddhizmusban a koncentrikus körök a megvilágosodás lépcsőfokait jelzik. A kör az időtlen, örök nirvána szimbóluma. A zen festészetben az üres vagy egészen fekete kör a tér egységét és tökéletességét fejezi ki. A buddhista mandalák szintén a kör jelentéseihez kapcsolódnak: a kozmosz és az isteni erők viszonyát jelképezik.

A hinduizmusban és a buddhizmusban a lótusz szimbolikájához kapcsolódik, valamint a mandala és jantra egyik geometriai alapeleme.

Platón Atlantisz városát koncentrikus föld- és vízgyűrűk rendszeréből állónak írja le.

A nomád népek körsátra (pl. az indián sátrak, a tipik, a mongol jurták alaprajzának kör formája) és kör alakú tábora az örök mozgást szimbolizálja, szemben a letelepedett népek négyzetes alaprajzú házaival és telkeivel (sátor).

A keltáknál a kör mágikus, védelmi funkciója kerül előtérbe. A kör áthághatatlan korlát, véd a rossz szellemektől. Szertartások alatt a főpap vagy a varázsló köré rajzolják, s átlépése tilos. A harcosok ütközet előtt kört rajzoltak testük köré, amely a sérthetetlenséget jelezte. A kör alakú amulettnek, valamint az övnek és a gyűrűnek szintén apotropaikus szerepet tulajdonítottak, csakúgy, mint az antik harcosok a karkötőnek (gyűrű, röv). Az Arthur-mondakörben a lovagok a Kerekasztal köré gyűlnek, amely a szakrális és szoláris középpont jelentését hordozza. A misztikus középpont a Grál, s az asztalt körülvevő tizenkét lovag az állatöv jegyeinek felel meg.

A keresztény ikonográfiában az örökkévalóság, a három egymásba fonódó, összeforrott kör pedig a Szentháromság jelképe, kifejezve az Atya, a Fiú és a Szentlélek felbonthatatlan egységét. A szentek és a Jézus feje körül lévő glória szintén a kör egyik, a fény jelentéseivel kiegészülő változata (dicsfény/glória). A kettős kör, mint tudás és szeretet, Krisztus kettős természetét is szimbolizálja

Az európai középkor világképének meghatározó rendezőelve a körkörösség, amely szerint a világtengely mentén koncentrikus körökként helyezkednek el a kozmikus szférák.

Az asztrológiában az ég jelképeként kifejezi annak teremtő aktivitását, a különböző szférák mozgását, szerkezetét, a Nap-ciklusokat és az állatövi jegyeket, amelyeket koncentrikus körökkel ábrázolnak. A Nap jele a középponttal rendelkező kör. Három koncentrikus kör szimbolizálja a múltat, a jelent és a jövőt, a föld, a levegő és a víz három szféráját, a Menny, a Föld és a Pokol világát, a Hold három fázisát, a felkelő, a delelő és a lemenő Napot, vagyis az ellentétek harmóniájának dinamizmusát. A szöveg három jelentését: a szó szerintit, az allegorikust és a misztikust szintén három koncentrikus kör jelöli. Iker körök a férfi és a nő, a tudás és a szeretet jelképei. A kör kombinálódhat a másik három geometriai alapszimbólummal. Középponttal még hangsúlyozottabban fejezi ki a ciklikus tökéletesség eszméjét. • Az alkímiában az arany, a rózsakereszteseknél a császári hatalom jelképe.

A misztikus gondolkodók a középpont és a kör viszonyát Istennek és teremtményeinek a kapcsolatára vonatkoztatják. A középpont a teremtő erő, amely csak környezetével együtt adja meg jelentését. A platonikus és neoplatonikus filozófusok szerint a kör, ill. a gömb a legtökéletesebb forma; Isten is kör alakú (deus est circulus). Ez az elképzelés az orphikától a romantikáig jelen van. Hermész Triszmegisztosz Istent mindenütt jelen lévő középpontú körként jellemzi, amelynek kerülete meghatározhatatlan. Eckhart mester szerint Isten minden teremtmény "abroncsa". A kör Isten monogramja: az ő határtalanságát, örökkévalóságát és tökéletességét szimbolizálja. A keresztet magába záró kör a Paradicsom négy folyóját jelképezi, amelyek a középpontból, az Élet fájától erednek, és a négy égtáj felé haladnak. Kör négyzettel a menny és a föld, amelyek egymást feltételezik, egymás kiegészítői. A kör négyszögesítése, vagyis a szférikus menny átvitele a föld szögletes formájába a menny lehozatalát jelenti a földre, egy szent épület terébe. Ez egyben a négy elem egyesítése, visszatérés az eredendő egyszerűségbe.