Csicsáky Jenő

A történelemelőtti időkben a Csendes-óceánban létezett egykor egy nagy világrész, amely körülbelül tizenkét és fél ezer évvel ezelőtt lángörvénytől körülvéve süllyedt el az óceán hullámaiban.

E földrész volt az emberiség bölcsője, ahonnan az egész föld benépesült.

E földrész uralta és kormányozta pusztulásáig az egész földgolyót s azon minden talpalattnyi terület mint gyarmat vagy gyarmati birodalom az ő fennhatósága alá tartozott.

Itt keletkezett a földgolyó első nagy művelődése, amelynek felfejlődése legalább 50.000 évre terjedt a mi alig pár száz-éves kultúránkkal szemben. Az indiai, egyiptomi, babilóniai, kínai, görög, perzsa, föníciai, kaldeus és a többi ősi kultúrák, amelyek sorát végül a római latin kultúra zárta le, valamennyien halálraítélt, elhaló tagjai voltak a föld eme első nagy művelődésének. Ezeknek sorsát az anyaország elpusztulása pecsételte meg.

Ennek az ősrégi időkben kifejlődött csodálatos kultúrának képét fogjuk a reánk maradt bizonyítékok alapján e műben megismerni.

Az uralkodó faj már abban az időben is egy fehér fajta volt, amely azonban nem tartozott sem a hirtelenszőke, sem pedig a déli feketék csoportjához, hanem inkább sötétes bőrű, sima barnahajú fajta volt.

Megismerjük az emberi elvadulás, az emberevés keletkezésének indokait és meg fogjuk tudni, hogy a Csendes-óceán szigetvilágának emberevői között nemcsak a színes fajták, hanem a fehér faj is kellő számban képviselt. E fehér emberevők nem a történelmi korok bevándorlóinak, hanem ama vidékek történelemelőtti őslakóinak a szerencsétlen leszármazottai, akiknek mindennemű kapcsolatai megszűntek jóval a történelmi korok előtt a szerencsésebb életkörülményék között maradt fehér embertársaikkal.

Meg fogjuk ismerni az emberiség első vallásának, az ős-vallásnak csodálatba ejtő fenségességét és tökéletességét.

Az összes vallásoknak az ősvalláson való felépítését s hogy Ozirisz, Gautama Buddha, Zoroaster, Mózes valamennyien ugyanazt a vallást tanították, mint Jézus Krisztus, mert tanításaikat valamennyien ugyanabból a forrásból merítették.

Mind e tanítások szóról-szóra, szinte betűről-betűre megegyeztek egymással, s a közöttük ma található áthidalhatatlan szakadékok az eredeti tanításokban nem voltak meg. Azok az eredeti tanításoknak a rendi papságok által való elferdítéseiből, félremagyarázásaiból, kigondolásaiból s ezeknek a vallásokba való betoldásaiból származtak, amelyekkel az eredeti ősi tanításokat megfertőzték, vagy amelyekkel végtelen és felfoghatatlan Mennyei Atyánkat a legközönségesebb emberi tulajdonságokkal felruházva igyekeztek magukhoz hasonlóvá alakítani. Megszegték ezzel Isten első parancsát, mert faragott képet nemcsak anyagban, hanem eszmében is lehet a Felfoghatatlanról készíteni.

Megismerjük a bálványimádások eredetét, valamint a többistenhit keletkezését.

Nem lesz érdekesség nélküli a jelen mű azok előtt sem, akik a magyarság eredetének és hovatartozásának a kutatásával foglalkoznak, mert számukra e mű sokkal távolabbi kilátásokat fog nyitni, mint a mai tudomány két vesszőparipája, amelyek egyike a Behring-szoros hídja, másika pedig az emberi fajok eredeténél annyit hangoztatott Himalája-hegység lejtői. Ezeknek a tudományba bevezetett kétes értékénél fogva az ember eredetére és származására nézve tudományosabbaknak látszó feltevések keletkezhettek, mint az egyedül helyes, de ennek dacára újabban már mesének vélt, bibliai magyarázat.

Meg fogjuk ismerni bibliánk eredetét is s ennek az ismeretnek birtokában egyrészt nem fogjuk annak tartalmát egyoldalúan túlértékelni, de másrészt nem fogunk abba a másik, talán sokkal nagyobb hibába beleesni, hogy arra, mint értéktelen mesék gyűjteményére tekintsünk.

Eme kivonatos és előzetes ismertetés után kötelességem, hogy olvasóim előtt ismertessem, kitől, honnan és hogyan indultak el a fentiekre vonatkozó kutatások és megállapítások.

Evégből vissza kell mennünk az ötven évvel ezelőtti Indiába, (kb. 1880) ahol abban az időben nagy éhínség pusztított. Ott teljesített katonai szolgálatot James Churchward, mint az angol indiai hadsereg hadnagya.

E minőségében nyert beosztást akkor egy hindu főpap mellet az ottani inségenyhítő mozgalom lebonyolításában való segédkezéshez

Nevezett mint műkedvelő régész különösen érdeklődött minden iránt, ami a múltakra vonatkozott s nagy előszeretettel tanulmányozta az Indiában nem is olyan nagyon ritkaságszámba menő régi faragványok jelképes ábrázolásait.

Egy ily ősi templomi faragvány vizsgálatába való elmélyedése közben találta őt egyszer a hindu főpap, akiről csakhamar kiderült, hogy egyike a föld legkiválóbb régészeinek s aki Churchwardnak a vizsgált faragvány jelképes értelmét, a legnagyobb szívélyességgel megmagyarázta.

Ettől kezdve kettőjük között a legbensőbb baráti kapcsolat fejlődött ki. Churchward megállapítása szerint e kapcsolat elérte egy szerető atya és a felnőtt fia közötti viszonyt.

A főpap az ott töltött huzamosabb idő alatt megtanította Churchwardot többféle ősi titkos egyházi írás ismertetése mellett egy nyelvre is, melyet állítása szerint India hét rishi papjának mint a föld legrégibb, legősibb nyelvét kell elsajátítania s amelynek ismerete nélkül nem igen lehet a legősibb titkos egyházi írásokat megfejteni.

Erről a nyelvről később kiderült, hogy az azonos az ősi amerikai mayák nyelvével.

Több mint két éven át tanította szorgalmasan Churchwardot a főpap e holt nyelv ismeretére. A tanulást nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy az e nyelven írt egyébként egyszerű felírásoknak titkos értelmük is volt, amely titkos értelmek utasításul szolgáltak egy papi szerzetesrendnek, a Szent Testvéreknek ‑ akiket Naacaloknak hívtak ‑ a vallás és a tudományok tanítására.

Egyik nap a főpap közlékeny hangulatában megemlítette Churchward előtt, hogy templomának titkos irattárában több tábla fekszik. Hogy azok miről szólnak, azt ő maga sem tudta, mert csak az azokat takaró burkolatokat látta. Mint a templom főpapja, megvizsgálhatta volna azokat, de erre még csak nem is gondolt, mert vallási hagyományként e táblákat oly szent ereklyéknek tartották, amelyeknek még a főpap által való megérintése is tiltva volt.

E szent iratok megemlítésével a főpap a legnagyobb mértékben felcsigázta a fiatal katonatiszt érdeklődését. Már megelőzőleg említést tett előtte egy legendás Anyaországról. Mu-ról, s most azt is elárulta, hogy e táblákat szent hagyományaik szerint még maguk a Naacalok, vagyis a fentebb már említett Szent Testvérek nevű tanító-rend tagjai írták, mégpedig vagy Burmában, vagy az is lehetséges, hogy magában a legendás Anyaországban. Churchward megtudta, hogy e táblák csak töredékei egy terjedelmes gyűjteménynek, amelyek India hét szent városába vannak szétosztva s amely gyűjteménynek nagyobb részét így is elveszettnek hiszik. Itt volt tehát előtte az alkalom, hogy ily állítólagos ősrégi emlékeknek, amelyek időtlen idők óta a porlepte sötétségben feküdtek, legalább a töredékeit megláthassa. Elképzelhetjük ezirányú türelmetlenségét s azt a rengeteg furfangot, amit kieszelt, hogy e titkos, de előtte szentnek egyáltalán nem nevezhető kincsekhez hozzájuthasson. A főpap, bár végtelen kedvességgel, de mindig visszautasította azok megtekintésére irányuló kérelmét. "Fiam, ‑ mondotta szomorú hangon ‑ szeretném, ha teljesíthetném kívánságodat, de nem tehetem. Azok szent ereklyék, amelyeket hitem szerint tartóikból nem szabad kivenni. Kívánságodat egyszerűen nem merem teljesíteni."

Churchward érvelni próbált, hogy hátha nincsenek jól elcsomagolva, tartóikban eltörhettek, az időtlen idők alatt szétmállhattak vagy elporladhattak s már csak evégből is meg kellene tekinteni azokat. Hiábavaló volt minden, a főpap hajthatatlan maradt. Kárba veszett minden furfang és ékes-szólás.

Félév telt így el, míg végre a felcsigázott kíváncsiság vagy a táblák állapota iránt felköltött aggodalom legyőzték a főpap vallásos konokságát. Egy este váratlanul asztalának térítőjén előtte feküdt két ősi tábla. Első tekintetre megállapíthatóan napégette agyagtáblák voltak, de szinte kétségbeejtően porosak.

A főpap megengedte Churchwardnak, hogy a port vigyázva eltávolíthassa, aminek megtörténte után ama holt nyelv írásjelei és jelképei tűntek elő, amely nyelvről már tudjuk, hogy azt egykor Amerikában a mayák beszélték. Érdekes, hogy e nyelvnek ismeretét Churchward Indiában hindu paptól sajátította el.

E két agyagtábla igazolta előttük azt a fontos tényt, hogy azok valóban eredeti Mu-beli emlékek s azokon Mu történelméről van szó.

A második tábla alján a rájuk írt történelem hirtelen megszakadt s erre a főpap sem tudta többé kíváncsiságát fékezni.

Kijelentette, hogy lehetetlen ennyivel beérni s másnap kibetűzik a következő táblát is.

Szerencsére, a következő tábla nem volt a megelőzőek folytatása. Azoktól teljesen eltérő tárgyú volt s így az elsők folytatásának reményében egyenként valamennyi napvilágra került. Jó, hogy ez így esett, mert közülük több törött állapotban volt. Ezeket összecementezték, majd valamennyit selyempapírba és vattába göngyölve csomagolták vissza.

A főpap ettől kezdve úgy tekintett Churchwardra, mint akit szent figyelmeztetésből küldött hozzá a sors, hogy e szent ereklyék további időkre is biztonságba helyeztessenek.

A táblák lefordítása megfeszített munkával telt hónapokig tartott. Az eredmény azonban megjutalmazta és igazolta fáradozásukat.

A leírások részletesen tárták fel a világ és az ember teremtését valamint azt a helyet, ahol az ember először jelent meg e földön.

Különböző tárgyak felölelésére különböző sorozatú táblák szolgáltak. A legrövidebb sorozat két tábla volt, míg a leghosszabb tizenhat táblából állott.

A sorozatok tárgyait következőképen csoportosították:

1. A teremtés története, felölelve az ember földi eljövetelét.

2. Hegyek kiemelkedése a földalatti tüzek és gázok behatására. A jövőben keletkező gázok megfékezésére tett intézkedések.

3. Az elsődleges Nagy Erők eredete és működésük a Mindenségben.

4. A Föld elsődleges nagy erejének eredete és működése két fő részben s ezek egymástól való megkülönböztetése,

5. A két főrész egyikének, a Föld atomikus erejének működése és ennek alosztályozása.

6. Az elsődleges földi nagy erő másikának, a Föld éltet adó és életet fenntartó erejének eredete, működése és alosztályozása.

7. Az élet eredete, mibenléte s alakjainak változata ‑ a Föld fejlődésének szükségszerűsége szerint.

8. Az ember teremtése, az ember mibenléte s annak megadása, hogy az ember miben tér el, miben üt el, miben különbözik minden más teremtménytől.

9. Az ember első megjelenése a földön s e megjelenésének helye, melyet a táblák Anyaországnak neveznek. E sorozat kétségtelenül egy nagyon hosszú sorozatnak volt a bevezetése, amely valószínűleg Mu őstörténelméről szólott.

10. E sorozat két táblából állott s a többiek címkéihez és írásaihoz való kulcsokat adták. E két tábla a többieknél több mint kétszerte nagyobb volt.

Ha e kulcsok elő nem kerülnek, nagyon kevés lett volna a legtöbb táblának kibetűzési és lefordítási lehetősége, dacára a főpap rendkívüli jártasságának a múltakkal kapcsolatban. E kulcsok nélkül a tábláknak aligha sikerült volna a felét is megfejteni.

Churchward látta, hogy az ember örök kérdésének megvilágítására nagyjelentőségű titok fátyola lebbent fel előttük s ezért mindent elkövetett, hogy több táblára akadjon. Sajnos, fáradozásai hiábavalók maradtak. Hiába kereste fel India összes főpapjait, legjobb ajánlólevelei dacára mindenütt hidegséggel és gyanakvással fogadták. Mindenütt kijelentették, hogy ily táblákat sohasem láttak. Kétségtelenül az igazat mondották, mert valószínű, hogy valamennyien csak ily táblák burkolataira tekintettek.

Egyszer egy burmai buddhista templomot is felkeresett e célból. A templom főpapja gyanakvással tekintett reá s első kérdése az volt, hogy honnan jött oda. Mikor megtudta, hogy Indiából, azt válaszolta, hogy csak menjen vissza Indiába s kérje e táblákat azoktól a tolvajoktól, akik tőlük ezeket elrabolták. Nagyot köpött Churchward lábai elé, megfordult s minden további szó nélkül faképnél hagyta.

Ezek a visszautasítások előbb elkedvetlenítették Churchwardot, de a már említett táblákból nyert ismeretek annyira értékesek voltak, hogy azok őt többé nem hagyták nyugodni s kutatásait az ősi civilizációk írásainak, maradványainak, emlékeinek és mondáinak felfedésére és tanulmányozására minden irányban kiterjesztette.

Evégből bejárta Tibetet, Indiát, a Déltengeri szigeteket, Egyiptomot, Ausztráliát, Új-Zélandot, Szibériát és egész Közép-Ázsiát, hogy tanulmányozhassa a található ősi jelképeket, romokat, építéseket, népszokásokat, hagyományokat és népfajokat.

Kutatásait végül megkoronázta Niven mexikói főarcheológus által a mexikói völgyből jórészt már a világháború után felszínre hozott több mint 2600 darab kőtábla, melyek bár a Naacal-tábláktól eltérő jelekkel vésettek, kétségtelenül még az Anyaország elpusztulása előtt készültek. Tartalmuk mintegy kiegészíti a hiányzó Naacal-táblákat s az azokon több, pusztán jelképes névvel jelzett dolog mibenlétéről adnak közelebbi felvilágosítást.

Az említett táblák mindkét csoportja azonban ugyanazon kútforrásból ered. Mindkét csoport Mu Szentsugallatú Írásainak kivonata.

A Naacal-táblákat naga jelképekkel, azaz Mu déli részén használt írásképekkel írták és a monda szerint még magában az Anyaországban írattak, ahonnan előbb Burmába, majd később innen Indiába vitettek. Ezek rendkívüli ősi korát az a történelmi tény bizonyítja, amely szerint a Naacalok több mint 15.000 évvel ezelőtt hagyták el Burmát.

Ezekkel szemben megoldatlan, hogy a mexikói táblák hol készültek. Legtöbbjük nem a naga, hanem főként az északi, vagyis az uighur jelképekkel van vésve. Ezek a táblák is idősebbek 12.000 évnél és így egyforma eséllyel készülhettek úgy Mu-ban, mint Mexikóban.

A jelképek különbözőségétől eltekintve azonban mindkét csoport tényleges írásjelei Mu, az Anyaország betűsorából valók.

A keleten felfedett Naacal-táblák csak töredékei különböző tárgyú írásoknak, amelyeknek nagyon sok része hiányos. A mexikói táblák nemcsak kiegészítik a hiányzó láncszemeknek nagy részét, hanem egyúttal hitelesítik a Naacal-táblákat. Ez különösen emeli értéküket. Bár a történelemelőtti korokat megelőzően temetődtek el Közép-Amerika földjében, azért a reájuk vésett betűk mégis megegyeznek a tőlük szinte hihetetlen távolságban fekvő Indiában felfedett táblák betűivel, miért is ez utóbbiak ősiségében sem kételkedhetünk.

E táblák két csoportja már egyedül is bizonyítja azt, hogy a földön létezett egykor egy kiszámíthatatlanul ősi civilizáció, amely sok tekintetben magasabb volt a miénknél és némely főfontosságú dologban, amelyekről a modern világ csak most kezd tudomást venni, messzire felülmúlta korunkat. Ezek az ősi táblák, több más ősi feljegyzésekkel együtt, igazolják azt a meglepő tényt, hogy az összes ókori civilizációk a föld minden részén csak elhaló tagjai voltak a Föld Első Nagy Civilizációjának.

A keleti Naacal-táblák a múltnak csodálatos történetét tárják elénk s az alapot ezek adták Churchward ezredes kutatásaihoz.

Niven mexikói kőtáblái pedig igazolják, hogy az emberre vonatkozó legöregebb leletek nem Egyiptomban, sem pedig az Eufrates völgyében, hanem inkább Amerikában vagy Délkelet-Ázsiában találhatók, ahol Mu, az Anyaország első kivándorlói és gyarmatosai telepedtek le. Maga az Anyaország pedig, az első ember birodalma, a Földünket kialakító erők behatása folytán egyelőre hozzáférhetetlen mélységben fekszik a Csendes-óceán fenekén, ahová nemcsak a csillagok, de még a Nap legerősebb fénysugara sem képes lehatolni a föléje boruló rengeteg víztömegen át.

A keleti Naacal-táblákról tudjuk, hogy azok Mu Szentsugallatú írásai vagy azok eredeti másolatai s jóval idősebbek, mint a mexikói táblák. Ez utóbbiak jóval későbbi keletűek s nyitva hagyják azt a kérdést, hogy pontos másolatai-e az Anyaország írásainak, az eredetieknek, s hogy a közöttük eltelt időben nem alakított-e ki egy későbbi papság olyan vallási felfogást, amely, hacsak kisebb részleteiben is, de némileg eltérhetett az eredetitől. Lényegbevágó eltérésről szó nem lehet, mert, mint említettem, e táblák is még Mu létezésekor készültek s így az ottani papság Mu fennhatósága alá tartozott. Ez utóbbi körülmény önmagában ugyan még nem zárta ki azért egy nagyobb reformáció lehetőségét.

Atlantisz papságánál ilyen meg is történt s erről Oziriszra vonatkozó feljegyzésekből van tudomásunk. Hasonló eset Mexikóban, az Anyaországhoz való közelség révén, nem igen volt valószínű.

A Naacal- és a mexikói táblákon kívül nagyon sok feljegyzés található és ismeretes úgy az amerikai Mayax-ból, mint Egyiptomból és Indiából. Ezek, bár későbbi keletűek, de egyöntetűen írják le az Anyaországot, illetve annak pusztulását. Úgy az ősi amerikai, mint az ó-egyiptomi és ősi indiai feljegyzések arról szólnak, hogy e földrész erős földrengés mellett darabokra szakadozva és tűztől körülvéve süllyedt el a megnyílt föld gyomrába s aztán az óceán hullámai borultak föléje, csupán vizet hagyva ott, ahol egykor egy hatalmas civilizáció létezett.

Megerősítik Mu egykori létezését egyéb ősi kéziratok is. Közöttük van oly örökbecsű, mint a hindu Ramayana eposz, amelyet a bölcs és történelemtudós Valmiki írt Narana-nak, az ayhoidai Rishi-templom akkori főpapjának tollbamondásából, aki azt ősi templomi feljegyzésekből olvasta fel Valmikinek. Egyik helyen Valmiki a Naacalokat is megemlíti, "akik szülőföldjükről, keletről jöttek Burmába", tehát világos, hogy a Csendes-óceán felől.

Egy másik okirat, amely megerősíti úgy a Szentsugallatú Táblákat, mint Valmiki írását, az úgynevezett Troano-kézirat, mely a British Múzeumban található. Ez egy ősi maya kézirat, amelyet még jóval Amerika felfedezése előtt Yukatanban, Közép-Amerikában írtak. Ez elkerülte Landa püspök figyelmét, aki annak idején az összes ősi maya írásokat máglyára rakatta.

Ez a kézirat Mu-ról mint különálló földrészről beszél s ugyanazokat a jelképeket használja Mu-ra vonatkozólag, mint amilyeneket Indiában, Burmában és az ősi egyiptomi feljegyzésekben találunk róla.

Egy másik bizonyíték a Cortezianus Codex, ugyancsak eredeti maya könyv a Madridi Múzeumban; körülbelül hasonló korú és sorsú, mint a Troano-kézirat.

Ott van továbbá a lhassai emlékkő, valamint más feljegyzések százai Ó-Egyiptomból, az ősi Görögországból, Közép- és Dél-Amerikából, Mexikóból és végül, de nem utoljára, az Egyesült Államok nyugati államainak sziklafelírásai.

Ott vannak a későbbiekben ismertetett még ma is létező romok, amelyek egyrészt földrajzi fekvésükkel, másrészt a rajtuk található díszítő jelképekkel Mu-ról, az elveszett Anyaországról, az elsüllyedt földrészről, az emberiség bölcsőjéről szólnak és beszélnek hozzánk. A Déltengeri szigetvilág némelyikén, nevezetesen a Húsvét-, Mangaia-, Tonga-Tabu-, Panape-, Lele-, Malden-, Új-Caledonia- és a Mariana-sziget-csoport némelyikén még ma is állanak ősi kőtemplomok és más kőépítmények, valamint műutak nyomai, különleges kő-faragványok és egyéb, a figyelmet kevésbé felhívó régiségek százai, amelyek mind vissza visznek minket Mu idejébe. Uxmalban a Yukatan-félszigeten egy templom romján ott a felírás: "A nyugati országok, ahonnan jöttünk." Ott van még a csodálatos mexikói piramis, nem messze délnyugatra Mexikó várostól, amely feliratai szerint ugyancsak "a nyugati földek elpusztulásának emlékére emeltetett". Ott a Titicaca-tó melletti titokzatos Tiahuanaco romváros, amelynek eredetével mindezideig magyarázat nélkül állott a tudomány.

Egy tibeti kolostorban előkerült agyagtábla Dél-Amerika akkori térképével, amelyről a rajta található egyik csillag-konstelláció alapján csillagászaink állapították meg, hogy körülbelül 25.000 esztendős s amelyen nemcsak az előbb említett Tiahuanaco város van feltüntetve, hanem, mint alább látni fogjuk, ennél még egyéb sokkal meglepőbb dolgok is vannak.

Anélkül, hogy a bizonyítékok puszta felsorolását kimeríteném, hiszen azok valamennyiéről jelen mű megközelítőleg sem tehet említést, szabadjon még utalnom az általánosan elterjedt jelképekre és szokásokra, amelyek a föld minden részén szinte egyformán fellelhetők úgy az ókor, mint a jelen kor népeinél. Ezek a jelképek és szokások annyira megegyeznek egymással, hogy lehetetlen azoknak közös forrásból való származását nem látni vagy azt tagadni.

Ezzel az előzetes háttérrel a következő fejezetben követhetjük már Mu pusztulásának regéjét, mint azt Churchward ezredes összeállításában a "The lost Continent of Mu" című munkájában találjuk, anélkül, hogy azt egy író képzeletében született lázálomnak tekintenénk.......

A teljes könyv letölthető: https://tttweb.hu/ekonyvek/kategoria/vegyes/konyv/mu-az-emberiseg-szulofoldje