Negyedik Dimenzió

A negyedik dimenzió az asztrál sík világa, a lélek birodalma. Az itt élő lények megőrzik érzelmeiket, és az érzelmeiken alapuló gondolatokat. A felemelkedés (Krisztus tudat) első állomása, amikor az ember kezd másképp gondolkozni. Az anyagi sík már oldottabb és az idő már nem lineáris.

Az asztrál sík 7 fősíkból, melyhez egyenként 7  alsík tartozik, összesen 49 síkból áll.  Az alacsonyabb asztrál sík, tele van alacsony rezgésű lényekkel, érzelmi és gondolati kollektív mintával, fájdalommal, szenvedéssel, ebben a létsíkban vannak az itt rekedt szellemek, negatív ártó lények. A bennünk lévő alacsony rezgésű energiák, mint gyűlölet, harag, fájdalom, szenvedés, irigység, félelem, féltékenység, indulat, áldozatszerep stb. ehhez a szférához tartozik, ezért olyan fontos ezek átlényegítése, ahhoz, hogy fel tudjunk emelkedni magasabb dimenziókba.

Álmainkban a lélektestünk ebben a világban vándorol, így mindannyiunk ismeri. Ha kellemes szeretetteljes álmunk volt, akkor az asztrál sík, magasabb részén, ha kellemetlen álmunk volt az alsóbb síkokon utazott lélektestünk. A lélektestünk éjszakai utazásait nagy részben befolyásolják azok az energiák amikkel napközben telítődik. Ha sok kellemetlen vagy negatív dolog ér minket napközben, akkor a lélektestünk elnehezül és ezáltal nem tud a magasabb síkokra emelkedni. Ezért is fontos lefekvés előtt tisztítást végezni önmagunkon.

A negyedik dimenzió felsőbb síkjai a fényből szőtt álmok helye, álmunkban ide utazunk és csodálatos élményeket élünk meg. Itt fényvárosok vannak, valamint ezen a síkon van a Nap Kapu, amely a felső világokba vezet. Aki felér ezekre a magasabb síkokra úgy érzi mintha a paradicsomba lenne, hiszen olyan pozitív energiákkal kerül kapcsolatba amivel itt a földi világban soha azelőtt. Miért gondolja az ember , hogy a paradicsomi állapotot érte el?

Azért mert mikor átlényegítjük önmagunkban az alsó érzelmeinket, és gondolatainkat, szeretetteljesekké válunk, és kiemelkedünk a kollektív árnyak fölé, a szív kapuján át a szeretet ösvényén, beléphetünk a felsőbb létvalóságokba. Nincs más bejárat,  csakis a szív kapuján át.