Reinkarnáció

    A reinkarnáció az inkarnációk sorozata. 

A lélek újra és újra leszületik, hogy a földi "iskolában" fejlődhessen.

"A reinkarnáció az Omniverzum egyik alapvető folyamata.

Az életek közötti spirituális dimenziókban lévő lélek

a párhuzamos dimenziókban vagy a

multiverzum univerzumaiban inkarnálódhat

egy fizikai testben vagy egy intelligens civilizáció avatárjában."

(Alfred Lambremont Webre)

 A régiségben még 1000 földi évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy egy lélek újra leszülethessen (reinkarnálódjon) a Földre. Jelen korszakban ez már sokkal hamarabb történik meg. Vannak olyan lelkek aki egy évszázad alatt több Földi életet is élnek. A Föld egy különleges, de egyben a legnehezebb tanító bolygó. A lélek számára igen nagy kihívást jelent a Földi életnek megtapasztalása, hiszen itt olyan erők munkálkodnak, amit más bolygókon nemigen tapasztalhat meg. Amennyiben a vállalt életében fejlődésével elérte a kívánt szintet, valamint fizikai létének legfelsőbb szintjét, és úgy dönt, hogy nem távozik el a fizikai síkról, akkor még életében a Föld és az emberiség spirituális fejlődése érdekében új feladatot kaphat amit vállalhat. Ez a lehetőség már a leszületés előtt körvonalazódik.

A reinkarnáció az inkarnációk sorozata. A lélek újra és újra leszületik, hogy a földi "iskolában" fejlődhessen. A reinkarnáció kizárja, hogy létezzen egy hely, ahol az örök kárhozatra ítéltek szenvedjenek. Ha a lélek ebben az életben nem tanulta meg, amit kellett volna, egy újabb életben ismét lehetősége van rá. Nincs pokol és nincs halál, a halál egyszerűen nem létezik. Ez egy illúzió, amely csak az emberek elméjében létezik, mert a testükkel azonosítják magukat.

Mi történik a fizikai test halála után?

A halál a hármas egység (test-lélek-szellem) szétválása, egy átmenet másik dimenzióba, ahol a lélek 80%-al jobban érzi magát, mint a fizikai síkon, de a fejlődési lehetősége teljesen más irányú. A szellemi térben a lelkek kapcsolata egymással, sokkal könnyedebb és bensőségesebb, mint a Földön.

A halál előtt néhány nappal megjelenik Azrael arkangyal, a lélek kísérője, ő vezeti át a lelket a túl világra. A látók, a gyógyítók tudják, hogy ilyenkor már nem adhatnak segítséget, nem gyógyíthatnak, hiszen akadályoznák a lélek tervét a végleges kilépésben. Ez az a választás amit a lélek meghatározott az életkönyvében. Az angyal azért jelenik meg mellette, mert ő tudja, hogy mikor kell elmenni érte. Van lehetősége a gyógyítónak arra, hogy alkudozzon a maradásért az angyallal, de ez egy hatalmas felelősség ami a gyógyítót terheli majd. Amikor a lélek életkönyvében elérkezik az a nap amikor arra az ösvényre lép ami a kilépéséhez vezető út, a halál bekövetkezéséig évek telnek el. A gyökérszárak lassan elvékonyodnak, és már nem lehet azokat életenergiával tölteni, tisztítani, megerősíteni. Ez egy lassú, fokozatos felkészítés a távozásra. Ilyenkor kezdik el felpakolni az ember tereire, szerveire azokat az energia minőségeket ami a leépüléshez, különböző "gyógyíthatatlan" betegségekhez vezet. Ezen az úton is vannak elágazások, itt az ember még dönthet másképp, és kérhet segítséget, változtathat, a kialakult betegségből fel is gyógyulhat, újjá születhet anélkül, hogy újra született volna. De ha az ember semmiben nem változtat, ha nem hallja a lélek súgását, tovább halad a végleges kilépési pont felé.

Azrael arkangyal köti ki az elvékonyodott ezüstszálat, valamint a gyökérszárakat. Amikor a gyökérszárak leoldódnak bekövetkezik a fizikai test halála. A fizikai síkhoz tartozó aurarétegek (étertest,-érzelmi-test, -mentális-test) a testtel együtt lebomlanak, de a bennük keletkezett energia lenyomatok (megélt információk) átíródnak a magasabb rétegekbe. A lélek a fizikai test halála után kiemelkedik a testből és felette lebeg. Mindent lát, hall és érez. Látja és hallja a körülötte lévőket, de már kommunikálni nem tud velük.

Ekkor megnyílik egy fényfolyosó, melyen a léleknek 40 napon belül át kell mennie. Ha az átlépés valami oknál kifolyólag nem történik meg, a lélek a két világ közt ragad, ahonnan később már csak segítséggel tud eltávozni. Általában a legtöbb lélek részt vesz a saját temetésén és csak utána távozik el -e világról. A lélek számára ez a 40 nap néhány percet jelent, mivel a túlvilágon az idő nagyon felgyorsul. Amit mi napokként élünk meg, az a túlvilágon csak néhány percet jelent. Ideális esetben 40 nap elteltével a lélek belép a fényfolyosóba melyben egy mágneses energia áramlik ami gyakran gyönyörű hangrezgésekkel párosul, ez vonzza a lelket és "átvezeti, átvonzza" a folyosón egy hatalmas térbe.

A táj leírása ahová a kapu átlépése után a lélek érkezik, gyakran a lélek egy kedves emlékével kapcsolatos, célja az, hogy megnyugtatóan, otthonosan hasson amikor a szellemvilágba érkezik.. Gyakran hasonlítják egy virágos réthez, mezőhöz vagy egy hatalmas város pályaudvarára, ahol több lélek is várakozik az átszállásra. Míg a Földön az átszállást a kalauzok segítik, a szellemi világban szellemi entitások irányítják, hogy a lélek a fejlettségének megfelelő szellemi térbe érkezzen meg, és ott folytathassa a a következő inkarnációig a tanulást, a vele azonos tudatszinten lévő lelkekkel. 

Azok a lelkek akik nem tudtak belépni az átjáróba, mert nem fogadták el fizikai haláluk tényét, vagy nagyon erősen kötődtek valakihez, valamihez a fizikai síkon, esetleg elintézetlen ügyei maradtak, vagy valamilyen bűncselekményt, bűnpártolást követtek el, nem térhetnek vissza a lélekcsaládjukhoz. Ők egy izolációs térbe kerülnek teljes magányba vonulva ahol rehabilitációs folyamatban vesznek részt. Velük csak a személyes vezetőjük érintkezhet. Míg az elsőként említett lelkek önszántukból vonulnak magányba, az utóbbiakat a személyes vezető tartja távol meghatározott ideig a lélekcsaládjuktól. A rehabilitáció alatt a félresiklott léleknek végig kell gondolnia és át kell élnie az áldozat nézőpontjából azt, amit elkövetőként tett. Amikor ez megtörténik új élettervet készítenek a vezetővel közösen, melyben megtervezik, hogyan fogják helyre állítani az egyensúlyt. A rehabilitáció alatt nem büntetést, hanem szeretetet és megértést kapnak. Amikor visszakerülhetnek a szeretteik körébe, akkor is szigorú felügyelet alatt maradnak.

Amikor a lélek megérkezik a saját kolóniájába a személyes vezetője, a család, a rokonok, a barátok köszöntik őt. Megünneplik érkezését. A találkozás után egy tisztítási folyamatban (gyógyító fényzuhatag) vesz részt, amit a személyes vezetője irányít. A tisztítással azokat a traumát okozó élményeket gyógyítják, amik a lelket a Földre érkezés után érik. A tisztítás után egy mély bensőséges beszélgetés kezdődik a személyes vezetővel, a Vének tanácsával (elszámolás), mely gyengéd megértéssel zajlik. A beszélgetés alatt semmit nem tud a lélek eltitkolni, hiszen a túlvilágon telepatikusan kommunikálnak egymással a lelkek. Ha valaki bizalmas információt akar közölni a másikkal, azt érintéssel teheti meg.

A szellemvilágban az elszámoltatás más módon történik mint a fizikai világban. Több oldalról vizsgálják a földön töltött időt és bizony lehetséges az, hogy amit mi itt a földi világban rossz cselekedetnek ítélünk meg, az a fenti világban teljesen más jelentőséggel bír.

Ami fent is lent is törvénybe ütköző az az élet elvétele legyen az állat vagy ember, ide tartozik az öngyilkosság is, más létformára való átváltoztatás, az erőszakos cselekedetek, a gonoszság, az univerzális törvények megszegése. Ezek mind karmikus cselekedetek.

Azok a lelkek, akik már többször reinkarnálódtak a földre, az emlékezésük életük folyamán bizonyos "kódok" által is aktiválódhatnak. Ezek, személyes kódok melyeket a tapasztaltabb lélek ír önmagának. Elrejti valamilyen cselekedet, zene, szó, személy, kristály, színek, illatok, virágok, szimbólumok, könyvek stb. "mögé", és a megfelelő szituációban az emlékezés aktiválódik. Ezek az önmaga számára elrejtett üzenetek segítik a vállalt földi feladatok megoldásában, bizonyos helyzetek elkerülésében, az esetleges irányváltásban, az emlékezésben, az ébredésben. Biztosan te is tapasztaltál már olyan "aha" élményt, amikor egy-egy ilyen "rejtett kód" bekapcsolt és egy pillanat alatt világossá vált számodra valami, amit addig még nem értettél meg. A fizikai világban többen alkalmazzák azt a módszert, pl. ha valakivel megismerkednek és, hogy megjegyezzék az illető nevét összekötik valamivel (tárgy, kép, zene, -kinek mi..) amiről majd az illető, a név, eszébe jut.

Amikor a visszatérő lelkek elfoglalták helyüket a számukra kijelölt térben, kolóniában, különböző folyamatokon esnek át, majd a lélek a szellemi térben történő tanulását folytatja, melynek első állomása az életkönyvek könyvtára. 

Amikor a lélek eldönti, hogy újraszületik, egy beszélgetésre kerül sor a 6. dimenzióból érkező szellemi vezetőkkel, akik részletesen megvizsgálják, hogy valóban készen áll -e az újraszületésre. Ha igen, akkor a mesterekkel közösen megtervezik a következő életút kialakítását.