A belső világ mély megismerésének  stációjába érkezik a Föld jelenleg emberi testet viselő vándora. A Skorpió idejében lelkünk egyszerre akarja érzékelni a láthatót és a láthatatlant, hiszen a teljesség igénye hatja át minden porcikánkat. A misztikus út immár tudatossá vált. Magas szinten  nem a külső világot akarja "megmágiázni" a beavatásra váró tanuló. Nem gyűlöl és nem áll bosszút. Tudja, hogy ezzel igazán csak önmagának ártana. Már nem akar mindenkit "átsegíteni a zebrán", nem akarja a betegségbe menekülő önbecsapót meggyógyítani, nem használja a meditációt anyagi vagy egyéb "javak" megszerzésére hanem olvas a jelekből. Minden ami megérinti a lelkét, belső üzenet önmagáról. A jelek tanítanak. Már tudja, hogy az okok  belül vannak. Ezzel indul a mágusok útja a Teremtőhöz. 

Időtlen bölcsességét természetesen a környező csillagképekkel együtt bontja ki, az olvasni tudók számára. Rögtön szembe tűnik, hogy a Tejútra vezeti az embert! A Nap és a planéták a Mérleg csillagképből érkezve először a Skorpió ollójával találkoznak. A csillagszimbológia szerint ez az olló vágja el, illetve ezzel az eszközzel vágjuk le önmagunkról a Tejúthoz méltatlan erőket, tulajdonságokat, vágyakat, voltaképpen a karma teremtő egót.

Az olló után érjük el az égbolt egyik legjelentőségteljesebb csillagát az Antarest! Az Antares az egyetlen csillag amelyik  világ - és Tejútoszlop is egyben. Tehát a dimenzió váltás lehetőségét is hordozza. Itt találkozik a csillagkép a Tejúttal. Ez a csillag a Skorpió szíve. Az önzés lebontásából születő szeretet vezeti a lelket az Istenek útjára. 

A Skorpió csillagkép felügyelő istensége Arész, a hadak ura. A harc azonban már nem a külső világban hanem belül ég a félelem és a rettegés látszaterői ellen. Ezeket az erőket az egó teremtette. A győztes azonban nem vért ont, hanem fényt fakaszt.

Forrás: Paksi Zoltán - A Magyar Asztrozófia könyve, Paksi Zoltán - A tizennégy csillagkép.