Telepátia

A telepátia, vagyis a gondolatátvitel a legismertebb és legelfogadottabb parajelenség mind a hétköznapi emberek, mind a tudósok körében. Ezt a jelenséget vonják kétségbe a legkevesebben, nagy valószínűséggel azért, mert számtalanszor felbukkan az életünkben, vagyis szinte mindenki rendelkezik saját tapasztalatokkal ezen a téren.

Paulinyi Tamás szerint aki 30 éve végez a gondolatátvitellel kapcsolatos kutatásokat:

A telepátiát gondolatolvasásnak vagy gondolatátvitelnek is nevezik, a pontos definíciója ennél szigorúbban hangzik. Fontos tudni, a telepátia, az érzékszerveken túli érzékelés nem csak az emberek között működik. A gondolatátvitel nagyon hasonló a jobb agyféltekés gondolkodáshoz, mivel szavak és fogalmak nélkül, jórészt képi, szimbolikus és érzés jellegű információkat közvetít. Ritka esetekben a telepátia képes filmszerű pontossággal információkat megjeleníteni, ilyen például az úgynevezett krízistelepátia. A gondolatátvitel kísérleti vizsgálatával immár három évtizede foglalkozom, ez idő alatt egyértelműen kirajzolódott, ahhoz, hogy két ember között működjön a távérzékelés, nincs szükség szoros érzelmi kötelékre, az ugyanakkor biztos, hogy akik "egy húron pendülnek", mert közeli barátok, szerelmespárok, szülők és gyerekek, közöttük az átlagosnál is intenzívebben működhet, olyannyira, hogy akár mindennapos jelenséggé is válhat.

A telepátia tökéletesen működhet két olyan ember között is, akik soha nem látták egymást korábban, sőt egyes feltételezések szerint a gondolatátvitel folyamatosan jelen van mindannyiunk életében, kiegészítve az érzékszervi észleléseinket, csak az esetek nagy részében az így kapott információk tudattalan szinten maradnak. Ahogy említettem, az egymás számára fontos emberek kivételes helyzetben vannak, hiszen ők gyakrabban ráérezhetnek a másik gondolataira, érzéseire vagy arra, ha netán a másik bajba kerül.

Mostanáig egyetlen vizsgálat sem tudta kimutatni, hogy a földrajzi határok gátat szabnának az érzékszerveken túli érzékelésnek, a gondolatátvitel szempontjából teljesen mindegy, hogy a szomszéd szobában, egy másik országban vagy épp egy másik kontinensen tartózkodik, akivel kapcsolatba kerülünk. Sőt ennél is messzebbre megyek: még az sem állja útját a telepátiának, ha valaki a világűrből küld információt a vevő félnek. Kevesen tudják, hogy az Apolló-14-es küldetésen Hold-Föld-távolságban végeztek sikeres telepátiakísérleteket Edgar Mitchell Holdra szálló asztronautával, aki 2008-ban a budapesti pszi-laborunkban is megfordult. Legalább ennyire meglepő az is, hogy a távérzékelési kísérletekben nem számít a "céltárgy" mérete, fizikai megjelenése, a tudat ugyanúgy képes észlelni tájakat, épületeket és műtárgyakat, mint például mikrofilmen lévő képeket vagy digitális információtartalmakat.

Felső korhatára semmiképp sincs a gondolatátvitelnek, sőt túl fiatal sem lehet senki ahhoz, hogy részese legyen az érzékszerveken túli érzékelésnek, ugyanis gyerekkorban még intenzívebben működhet. Ráadásul a kicsikkel játékos formában akár fejleszthetjük is az érzékenységüket, ami így beépül a személyiségükbe, és felnőttként minden bizonnyal nyitottabban fordulnak a spiritualitás felé.

Azt is megfigyelték, hogy a csecsemők és az édesanyák között is gyakran előfordul, hogy akár többszobányi távolságra is megérzi az anya, ha a kisgyerekkel valami nincs rendben, és még azelőtt a segítségére siet, hogy a baba sírni kezdene. Hasonlóan szoros kötelék alakulhat ki a magzat és a várandós anyuka között, amelynek köszönhetően a mama ráérezhet a kicsi hogylétére, és a baba is átveheti az anyukája érzéseit, gondolatait. Akik szorosan kötődnek egymáshoz, azok között intenzívebben működik a távérzékelés, még azt is megérezhetik, ha a másik veszélybe kerül.

A gondolatátvitel képessége felnőtt korban is hatékonyan fejleszthető a lényeg mindössze annyi, hogy megtanuljuk elcsendesíteni a racionális tudatunkat. Ezt egyébként erőltetni nem igazán lehet (és nem is érdemes), a hangsúly ugyanis nem az "akarásra" helyeződik, hanem arra a belső csendre, amelyben hagyjuk felbukkanni ezeket a különleges észleléseket, amiket a mindennapokban elnyom a figyelmetlenségünk és a logikus gondolkodásunk. Elsősorban tehát ezt a belső csendet és odafigyelést kell elsajátítani, illetve minél többet gyakorolni, és az eredmény nem marad el.

A témáról bővebben Paulinyi Tamás Parapszichológia, a rejtélyek világa című könyvében olvashatunk.